2008-ban nem lettem volna Pötyi helyében. Ő volt a hal, akit megöltünk és eltemettünk,
vagyis akit megöltünk és megettünk. Gyásszertartást is rendeztünk Pötyi tiszteletére, egyesek
olyan mélyen néztek a pohár mélyére, hogy erről már nem maradt fenn sem írásos, sem
szájról szájra terjedő legendárium illetve emlék.
A kedvenc képem az, amit itt lentebb láttok. Ez fejezi ki legjobban számomra a halfesztivál
hangulatát, az együtt létét, az örömöt, a viccelődést, a barátságot, a kötődést. Még ha
szegény Pötyinek ebbe túl sok beleszólása nem is volt.
Vannak az életben olyan pillanatok, amikor azok is elfeledik, hogy felnőttek, akik
elképesztő módón ragaszkodnak a felnőttségükhöz.
Csak egy fényképezőgép és némi erőszak (szóbeli persze) kell ahhoz, hogy egy
ilyen vidám elkészüljön a halállé fesztivál kalózzászlója alatt kora reggel.

És itt van korunk hőse, a bogrács. Ez a fotóm vetekszik a 2007-essel. Egyre jobb
vagyok, de lehet, hogy a bográcsok egyre jobbak.

Só és show. Ahogy 2007-ben boszorkány (ejtőernyős, nem seprűs) hozta a paprikát
a Tisza-partra, ebben az évben régi hagyományokat idézett a sószállító tutaj. Alant
show Kopasz Fabiola módra: ő tudta az etikettet, és fekete ruhában érkezett a
szegény Pötyi temetésére.
Fábián Zsolti szinte könnyek között mesélte Fabiolának szegény Pötyi halálának
körülményeit. Fabiola nem ezen nevet, valami máson, amit meglátott. Szóval
nem olyan érzéketlen ő!
Aztán megérkezett a főnök. Napszemüvegben, fanyakláncban, mint egy afriakai
törzsfőnök, bár inkább a fehérebb bőrűek közül. White tribe! Felmérte a területet,
és felnézett a közeli fára. Oda akarta akasztani a bográcsot, de végül meggyőztük,
hogy az alá túl nagy tűzet kéne rakni…
Az örökös halfőző, Bordás mester. Öröm volt fotózni, szinte gasztronómiai műsorban
éreztem magam. Figyeljétek ezt a hihetetlen teljesítményt: a kezével szeletel,
a szemével pedig a fényképezőgép lencséjébe néz. Vagyis: az első olyan halléfőző
a Föld bolygón, aki egyszerre két dolgot is képes csinálni:))))
Ezt a fotót csak azért raktam ide, hogy lássátok, milyen jól fényképezek:))
Ez az ülve vágós, fáradékonyabbaknak.
Julcsát ebben a pólóban azért raktam most ide, hogy lássátok, milyen jó kis
pólót kaptunk ebben az évben. Az enyém sajnos Londonban maradt, de hamarosan
visszakapom.
A vidám zöldségek és alant a bús busa.
Az aprónép is jól érezte magát, még homokozót is építettünk nekik.
Vasroa, tomoblasorsolás, hajókázás, aztán itt a vége, a piros úszóházon, egy bulival…

































