lúk, de nem szkájvolker, hanem bekk 2008

2008-ban nem lettem volna Pötyi helyében. Ő volt a hal, akit megöltünk és eltemettünk,
vagyis akit megöltünk és megettünk. Gyásszertartást is rendeztünk Pötyi tiszteletére, egyesek
olyan mélyen néztek a pohár mélyére, hogy erről már nem maradt fenn sem írásos, sem
szájról szájra terjedő legendárium illetve emlék.

A kedvenc képem az, amit itt lentebb láttok. Ez fejezi ki legjobban számomra a halfesztivál
hangulatát, az együtt létét, az örömöt, a viccelődést, a barátságot, a kötődést. Még ha
szegény Pötyinek ebbe túl sok beleszólása nem is volt.

Vannak az életben olyan pillanatok, amikor azok is elfeledik, hogy felnőttek, akik
elképesztő módón ragaszkodnak a felnőttségükhöz.
Csak egy fényképezőgép és némi erőszak (szóbeli persze) kell ahhoz, hogy egy
ilyen vidám elkészüljön a halállé fesztivál kalózzászlója alatt kora reggel.

És itt van korunk hőse, a bogrács. Ez a fotóm vetekszik a 2007-essel. Egyre jobb
vagyok, de lehet, hogy a bográcsok egyre jobbak.

Só és show. Ahogy 2007-ben boszorkány (ejtőernyős, nem seprűs) hozta a paprikát
a Tisza-partra, ebben az évben régi hagyományokat idézett a sószállító tutaj. Alant
show Kopasz Fabiola módra: ő tudta az etikettet, és fekete ruhában érkezett a
szegény Pötyi temetésére.

Fábián Zsolti szinte könnyek között mesélte Fabiolának szegény Pötyi halálának
körülményeit. Fabiola nem ezen nevet, valami máson, amit meglátott. Szóval
nem olyan érzéketlen ő!
Aztán megérkezett a főnök. Napszemüvegben, fanyakláncban, mint egy afriakai
törzsfőnök, bár inkább a fehérebb bőrűek közül. White tribe! Felmérte a területet,
és felnézett a közeli fára. Oda akarta akasztani a bográcsot, de végül meggyőztük,
hogy az alá túl nagy tűzet kéne rakni…

Az örökös halfőző, Bordás mester. Öröm volt fotózni, szinte gasztronómiai műsorban
éreztem magam. Figyeljétek ezt a hihetetlen teljesítményt: a kezével szeletel,
a szemével pedig a fényképezőgép lencséjébe néz. Vagyis: az első olyan halléfőző
a Föld bolygón, aki egyszerre két dolgot is képes csinálni:))))

Ezt a fotót csak azért raktam ide, hogy lássátok, milyen jól fényképezek:))

Ez az ülve vágós, fáradékonyabbaknak.

Julcsát ebben a pólóban azért raktam most ide, hogy lássátok, milyen jó kis
pólót kaptunk ebben az évben. Az enyém sajnos Londonban maradt, de hamarosan
visszakapom.

A vidám zöldségek és alant a bús busa.

Az aprónép is jól érezte magát, még homokozót is építettünk nekik.

Vasroa, tomoblasorsolás, hajókázás, aztán itt a vége, a piros úszóházon, egy bulival…


A hal az emberiségé!

Emlékezzünk csak vissza, gyüjtögető és halászó-vadászó életmódra!
A történelem könyvekből mindez ismerős.

Ősember ősünkkel azonosulunk kissé minden olyan alkalommal, amikor
tányérunkra, villánkra, késünkre hal kerül.
A Factory Creativ Studio (csak így, külföldiesen) évek óta a hal nagy barátja.
Azt nem tudjuk, hogy a hal nagy barátja-e a Factorynak, mert akárhányszor
feltettük ezt a kérdést, tátogás volt a válasz. Halul pedig még nem tudunk!
Pedig milyen jól jönne egy halfesztiválon egy hal-magyar tolmács…..
A Factory három éve úgy gondolta, HALáli, HALlatlan halkalandjaikat
blogon osztják meg azokkal, akik nem tudták elfogadni meghívásukat,
illetve azokkal, aki eljöttek ugyan, de szeretnek nosztalgiázni. Így lettem
onleány hableány, és azóta minden évben taposom a port, ülök
halléillatban,
verem a klaviatúrát a szegedi Partfürdőn. De erről majd később.
A szegedi vs. bajai halászlé csatába egy alkalommal sem szálltunk be,
az élni
és élni hagyni elvet érvényesítjük annyiban, hogy mindenki egye úgy,
ahogy
szereti, ám ezt az elvet a hal esetében sajnos nem tudjuk
érvényesíteni.
Sajna, a hal minden ilyen esetben hátránnyal indul, a vagy ő, vagy én
élethalál vitája minden esetben az ember javára dől el. A hal, ha
szerencsés, legfeljebb elúszik. Aki viszont a messzeföldön híres, több
napos szegedi halfesztiválra nevez, az biztos lehet benne, hogy a hala
nem úszik el, legfeljebb a bográcsban körözhet körbe-körbe, mintegy
rotyogva.
A halfesztivál helyszíne a Szeged főutcájaként emlegetett Tisza partja,
a szőke Tiszáé, ennek újszegedi oldalán, a partfürdőn vernek sátrat és
bográcsállványt évről évre baráti társaságok, cégek, hogy áldozzanak a
gasztronómia oltárán. És hogy feláldozzanak ott jó sok halat.
Három éve lettem először onleány hableány, mondhatni, halléblogger.
Fábián Zsolt szerencsére nem ragaszkodott ahhoz, hogy sellő jelmezben
dolgozzak a tűző nap alatt, nem csak azért örültem ennek, mert hülyén
néztem volna ki, és járni sem tudtam volna, hanem azért, mert félő volt:
akár én is a bográcsban végezhetem. (Ha ez mégis megtörténne, javaslom
az Onleány hableány hallé betűtésztával fantázianevet. Köszönöm.)
E hosszú, ám annál tartalmasabb bevezetővel persze nem akarom
olvasóimat kifizetni olcsó halpikkelyekkel, inkább tekintsünk vissza
2007-re, amikor még mindenki fiatal volt, üde és
energiával teli.

Szerettük a 2007-es évet. Sokan voltunk és akkor még nem is tudtuk,
mennyire szerencsések vagyunk, hogy nyári hőség van és nincs eső.

(Csak én:)

A partfürdőn katonás rendben sorakoztak a bográcsok. Harci
bilik a halháborúban.

Aztán megjött Balog, a boldog, az első bográccsal. Ezt további bográcsok
követték.


Hajdú Zoltán a hagyományokkal szakítva marhapörköltet készített.

Tudjuk, a halászlé semmit nem ér paprika nélkül. Mint mindig, ebben az
évben is ejtőernyős boszorkány szállította.

Életképek, kicsikkel és nagyokkal.

És voltak, akik csak kóstolni jöttek… És elégedetten távoztak.

Búcsúzóul a Balog-féle fehér halászlé. Az erő(s paprika) legyen veletek idén is, de még jön két visszanéző: 2008 és 2009.

Halléwood a jövő, ez még a múlt

A hal az emberiségé!

Emlékezzünk csak vissza, gyüjtögető és halászó-vadászó életmódra!
A történelem könyvekből mindez ismerős.

Ősember ősünkkel azonosulunk kissé minden olyan alkalommal, amikor
tányérunkra, villánkra, késünkre hal kerül.
A Factory Creativ Studio (csak így, külföldiesen) évek óta a hal nagy barátja.
Azt nem tudjuk, hogy a hal nagy barátja-e a Factorynak, mert akárhányszor
feltettük ezt a kérdést, tátogás volt a válasz. Halul pedig még nem tudunk!
Pedig milyen jól jönne egy halfesztiválon egy hal-magyar tolmács…..
A Factory három éve úgy gondolta, HALáli, HALlatlan halkalandjaikat
blogon osztják meg azokkal, akik nem tudták elfogadni meghívásukat,
illetve azokkal, aki eljöttek ugyan, de szeretnek nosztalgiázni. Így lettem
onleány hableány, és azóta minden évben taposom a port, ülök
halléillatban,
verem a klaviatúrát a szegedi Partfürdőn. De erről majd később.
A szegedi vs. bajai halászlé csatába egy alkalommal sem szálltunk be,
az élni
és élni hagyni elvet érvényesítjük annyiban, hogy mindenki egye úgy,
ahogy
szereti, ám ezt az elvet a hal esetében sajnos nem tudjuk
érvényesíteni.
Sajna, a hal minden ilyen esetben hátránnyal indul, a vagy ő, vagy én
élethalál vitája minden esetben az ember javára dől el. A hal, ha
szerencsés, legfeljebb elúszik. Aki viszont a messzeföldön híres, több
napos szegedi halfesztiválra nevez, az biztos lehet benne, hogy a hala
nem úszik el, legfeljebb a bográcsban körözhet körbe-körbe, mintegy
rotyogva.
A halfesztivál helyszíne a Szeged főutcájaként emlegetett Tisza partja,
a szőke Tiszáé, ennek újszegedi oldalán, a partfürdőn vernek sátrat és
bográcsállványt évről évre baráti társaságok, cégek, hogy áldozzanak a
gasztronómia oltárán. És hogy feláldozzanak ott jó sok halat.
Három éve lettem először onleány hableány, mondhatni, halléblogger.
Fábián Zsolt szerencsére nem ragaszkodott ahhoz, hogy sellő jelmezben
dolgozzak a tűző nap alatt, nem csak azért örültem ennek, mert hülyén
néztem volna ki, és járni sem tudtam volna, hanem azért, mert félő volt:
akár én is a bográcsban végezhetem. (Ha ez mégis megtörténne, javaslom
az Onleány hableány hallé betűtésztával fantázianevet. Köszönöm.)
E hosszú, ám annál tartalmasabb bevezetővel persze nem akarom
olvasóimat kifizetni olcsó halpikkelyekkel, inkább tekintsünk vissza
2007-re, amikor még mindenki fiatal volt, üde és
energiával teli.

Szerettük a 2007-es évet. Sokan voltunk és akkor még nem is tudtuk,
mennyire szerencsések vagyunk, hogy nyári hőség van és nincs eső.

(Csak én:)

A partfürdőn katonás rendben sorakoztak a bográcsok. Harci
bilik a halháborúban.

Aztán megjött Balog, a boldog, az első bográccsal. Ezt további bográcsok
követték.


Hajdú Zoltán a hagyományokkal szakítva marhapörköltet készített.

Tudjuk, a halászlé semmit nem ér paprika nélkül. Mint mindig, ebben az
évben is ejtőernyős boszorkány szállította.

Életképek, kicsikkel és nagyokkal.

És voltak, akik csak kóstolni jöttek… És elégedetten távoztak.

Búcsúzóul a Balog-féle fehér halászlé. Az erő(s paprika) legyen veletek idén is, de még jön két visszanéző: 2008 és 2009.

Itt van az ősz, itt van ujra

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Petőfi Sándor
(Erdőd, 1848. november 17–30.)

Brief

Köszönjük, Dani.:)

DAV Sextet koncert a Jazz Kocsmában

Ma este 20.00-tól a Factory Creative Studio támogatásával lép fel a korábban már itt járt DAV Sextet.

A DAV a zeneszerző-multiinstrumentalista Szesztay Dávid zenekara, mondhatni szívügye. Bő öt éve létezik, azóta túl több tagcserén, mostani szextett formáját körülbelül két éve nyerte el. Zenéjük műfajilag eléggé heterogén, fogalmazhatnánk úgy is: köztes zene. De nem úgy, ahogy ezt mostanság értik, nem az a fajta szonikus mix/szecska, mintha az ember folyton a rádió keresőgombját tekergetné, s közben mindig más és más zenei karakterű állomásokra tévedne.
Nem, a DAV zenéjében a műfajköztiség lényegi, természetes, magától értetődő.

Mindenkit szeretettel várunk a Jazz Kocsmában.

Fotók: Husz Szabolcs

Programajánló_zenedoboz – a vajdasági szív

Az idén 20 éves Thealter keretében mutatkozik be Nyemcsok Éva Eső tízpercese Zenedoboz – a vajdasági szív címmel.

“kishatárátlépő, 50 dolláros valutakeret, gyomorgörcs a határon, vaj, sajt ki, farmer, adidas cipő be. szabadkai piac, lemezbolt a városháza aljában.
egy férfi, aki úgy szeret egy nőt, hogy nem tudja elviselni, és egy másik, aki keresné a valahovatartozás érzését svédországban, kanadában, de csak utánérzetet talál.
vannak szövegek, amik nagyon megérintenek, és vannak szövegek, amiket akár én is írhattam volna.
tolnai ottó és domonkos istván szövegei, az ezerszer áldott és átkozott hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek szövegei még ma is értő fülekre találnak, mert mindannyian európa lelencei vagyunk itt, a balkán kapujában.”

Az előadás az alábbi időpontokban tekinthető meg ingyenesen Szegeden, a Régi Zsinagóga udvarán:
2010. július 17 szombat 20 óra 30 perc
2010. július 19 hétfő 22 óra 00 perc
2010. július 23 péntek 21 óra 00 perc
2010. július 24 szombat 20 óra 30 perc

További fotók a Thealter honlapján.

Basecamp in Hungarian – translated by Diana Lakatos from Factory

The following announcement appeared on 37signalsʼ webpage on 2nd June 2010.
“Basecamp now speaks Italian, Russian, Hungarian and Japanese too: We continue to add more translations to Basecamp and are proud to present Italian, Russian, Hungarian, and Japanese as recent additions.

These translations were brought to you by:
* Italian by Libo Cannici from Studiolabo, Milano
* Hungarian by Diána Lakatos from Factory Creative Studio
* Russian by Yaroslav Markin from Evil Martians
* Japanese by Beck Kuchkorov and Yuka Young from Helicoid Limited”

We made an interview with our colleague, Diána Lakatos to find out what this buzz is all about.
- Diána, first of all, give us a clear view about what 37signals and Basecamp are?
- 37signals is a company established in Chicago in 1999 developing web-based software that is easy to use and helps get the job done. They emphasize simplicity and usability
over too many features that youʼd probably never use, while keeping their attention to detail and having very elegant interfaces. They developed Basecamp, an online project
management tool, Highrise, a CRM system, Campfire, a real-time chat for collaboration and Backpack, an easy intranet solution.
Not only do they develop software, they share their experience, too. Their second book REWORK summarizes their unique take on business.
- When and how have you first met Basecamp?
Iʼm a key account manager at Factory Creative Studio, so I communicate with both colleagues and clients a lot. I began using Basecamp back when I was a junior, and never
stopped using it since. The first time I logged in I immediately saw how this could make my work a lot more efficient and how it could simplify things for both our clients and us.
- What do you like in Basecamp the most?
I like how there is no stress building up while working in it. I guess this is how you can tell good design from the rest, be it software, a telephone or any other product you use. When
using it feels natural and you just enjoy what youʼre doing.
- What about your clients? Did they find using Basecamp useful?
Absolutely. Most of the time clients wouldnʼt want to try a new system – like I said, thatʼs because they have encountered too much bad design in the past and they feel it will be
another system to log into, learn how to use it, and basically just take their time from other pressing matters. Fortunately as soon as I show them what it looks like and how easy it is
to use, they happily jump into it. Iʼm talking about design, ease of use and making your work more fun, but all of this also means saving time and money for the client.
- How came the idea to translate Basecamp into Hungarian?
I read Signal vs. Noise, a blog by 37signals, where they posted about Basecamp going international. They were looking for volunteers to translate it into your native language, so I
applied right away.
- Can you tell us about the process of the translation?
First, I emailed 37signals about my previous experience as a translator and my language skills. Iʼm fluent in English and German, I just got my first Japanese language certificate,
my mother tongue is Hungarian. I have worked as a translator before, I translated books from German into Hungarian, so I could imagine what volunteering for this work would
mean. They responded quickly and I became the Hungarian translator. I got access to their Basecamp where I met the other translators and 37signalsʼ members who were involved in
the translation process. I also got access to Tolk, a translation software where you have all the strings lined up on one side and you have to write your translation on the other side. There were more than 2000 strings to translate, so it was quite a lot of work. It took about 2 weeks to finish it, working 1-4 hours on it nearly each day.
- Did you get any support from your workplace, Factory Creative Studio?
I got all the support I needed. I was allowed to work on the translation during my working hours, and I continuously tested the Hungarian version by setting our companyʼs Basecamp to Hungarian.
- Would you do it again?
Yes. It was hard work, but a very good experience. And itʼs great to see the whole interface in Hungarian!
I hope it will help Hungarian companies and clients to get to know and use Basecamp.
- Thank you, Diana.

Váczi Dániel Quatrio a Jazz Kocsmában

2010. június 12-én (szombat) 20.00-tól a Factory Creative Studio támogatásával lép fel a Jazz Kocsmában a Váczi Dániel Quatrio.

A 2001 őszén megalakult a Váczi Dániel Trió 2009-től egyre gyakrabban egészül ki quartetté (azaz quatrióvá), most Ávéd János szaxofonozik Váczi mellett, Horváth Balázs bőgőzik és Sárvári Kovács Zsolt üti a bőröket.
A legjelentősebb kortárs szaxofonos jazztriók hatása mellett gondos kidolgozottság és nagyfokú pontosság jellemzi produkciójukat, mely Dániel vezetésével az elmúlt évek alatt egy összeszokott alkotóműhellyé vált saját szerzeményekkel.

Mindenkit szeretettel várunk.

A képekért köszönet Meisner Miklósnak.

Reklám7 – Kalandozások a new média világában

Fábián Zsoltot, a Factory ügyvezetőjét is felkérték előadást tartani a Szegedi Reklámhéten.

A délelőtti blokkban négy előadást hallgathattak meg a jelen lévők. Kezdésként a Közgazdaságtudományi Kar három diákja bővítette tudásunkat arról, hogy milyen formában jelenik meg a meztelenség a reklámokban.

Urbán Zsolt (HD Group) a TTL (Through the Line) marketingeszközökről beszélt, és egy integrált kampányról, amely a  Nokia Év Navigációs Hangja választását kísérte.

Pataki Andrea (Kontaktia) tisztázta a különbséget telemarketing és telesales között, és meggyőződhettünk arról, hogy a telemarketing ideje még bőven nem járt le.

Majd cégünk következett, ügyvezetőnk a Broadcast világába kalauzolta a hallgatóságot. Először bemutatta, hogyan csinálják a nagyok: az ABC rebranding kampányában a Troika a legnagyobb broadcastos neveket hozta össze az ABC legnagyobb sorozatsztárjaival, és a legkiválóbb technikával. Majd Factory-részről következett az AXN Sci-fi rebranding bemutatása, a kezdetektől a launch-ig, bizonyítandó, hogy Szegeden is törekszünk a legjobbra.

Tovább kattintva képeket talál a konferenciáról.

Continue reading ‘Reklám7 – Kalandozások a new média világában’