Halállé fesztivál 2008

kedves gyászolók,

örömmel, vagy inkább szomorúsággal jelentjük,hogy az úr 2008. évének szeptember havában, a hatodik napon Pötyi a bográcsba került.

hogyan jutottunk el idáig?

nos, csodálatos szép napra ébredtünk mi, itt szegeden, és a factory összes vendégei az ország minden pontján. miközben ők gyászruhát öltöttek, hogy Pötyi előtt tiszteletüket tegyék, mi már a halállé fesztivál helyszínén, a partfürdőn pakoltunk.kifelé az autókból.

valaki megjegyezte: egy egész lakásnyi felszerelést hordtunk a vízpartra, egyeben között konyhai eszközöket, bográcsokat, zöldséget és halat természetesen, ezen felül homokozót a factory és üzletfelei és barátai apró népének, a nagyobbak számára asztelitenisz asztalt (falusiasan ping pont) állítottunk fel, aztán nagysokára megérkezett az áram, a hűtő, ildi kávét főzött a szomszéd áramával (köszönjük szépen), és aztán megjöttek a sok lányok a sok tortákkal és süteményekkel, rampai egy láda szőlőt hozott szokás szeirnt, és mindenki a gyászoló tömegből halállé pólót öltött, természetesen fekete alapon fehér mintásat, mert mi Pötyinek, a halnak megadjuka végtisztességet.

és az eddigiek, képekben:

mondhatnánk, ki korán kel, aranyat lel. vagy legalábbis aranyosan mosolyog, ha fényképezik.

a partfürdőre érkezőket a factory halállé fresztiváljának kalózzászlója fogadta. látható ez itt fent, és

lentebb is, csoportkép gyanánt összeálltak a gyászolók. itt még vidámak, mert pötyi is él, de

később nagyon szomorúak lesznek, amikor pötyi a bográcsokba kerül.

aztán megérkeztek szegény pötyink bográcsai. itt:

a tisza túlpartján már hangolt az asszonykórus a viziszínpadon. aztán a kereskedelmi oldal óriásbográcsába a szegedi oldalra meghozta a paprikát egy ejtőernyős, a sót pedig egy régi tutajon szállították.

az első vendég, kopasz fabiola magára öltötte a gyász színeit. fábián zsolt szomorúan, mondhatni megtörve ecsetelte a pötyik sorsát.

volt két búvár is, akik hosszábban versenyeztek a tiszán, a boszorkány szigettől a maros torkolatig úsztak. ezen annyira megdöbbentünk, hogy elfelejtettük őket lefényképezni sajnos.

de minden ez bennünket nem tántorított el! rendeztük a partot, asztalokat állítottunk, hozattunk még ötven kiló jeget, a borok és sörök és üdítők a gyerekeknek meg az ásványvizek hatalmas hordóba kerültek, jegelve, ahogyan azt egy 38 celsius fokkal csapató nyári napon kötelező a folyó partján. a bográcsállványok után előkerült a jó kis reggel indtó pálinka (ekkor már majdnem 11 óra volt), persze, csak kicsi, aztán kávéfőzés, felállítottuk a ping pont asztalt, a gyerekeknek a homokozót. és hogymindezt már írtam? nem baj. ezzel is szeretném újra kihangsúlyozni, hogy a halállé fesztiválon mindannyian úgy éreztük magunkat, mintha otthon lettünk volna – kivéve pötyit, de neki mostanra már mindegy ((

ilyen szomorúak vagyunk: (

na jó, ez csak vicc volt. mert egyáltalán nem szomorkodtunk. szakácsainak társaságában bizakodva tekintettünk a fényes jövő elé.

balog szakáccsal fazsoo főnök bizakodott.

factoris kötényben a szípadon:bordááááááás péterrrrrrr!

ő bízott a halban – a hal azonban nem bízhatott benne.

a viszonossági elv tehát itt nem állt fenn.

azért figyeljétek az ördögi vigyort az arcán: ) a killbillben is szerepelt ám, emlékeztek?

éshogy tud hagymát vágni! mint egy mesterszakács a tévés főzőműsorban!

ez aztán a produkcióóó!

de mindenki másképp csinálja!

persze, nem mindenkinek jutott hagyma meg kés.