Halfeszt 2007

9.00

hölgyeim és uraim, önök a FACTORY online beszámolóját olvashatják a szegedi halászléfesztiválról!

készítsék elõ ízlelõbimbóikat, a mi bográcsainkban ugyanis olyan, de olyan, sõt annyira de annyira finom szegedi halászlé és marhapörkölt fõ, hogy a fotókat nézve meg fogják nyalni mind a tíz ujjukat!

nézzük csak, hol is vagyunk: a szegediek által olyan nagyon szeretett helyen, a Tisza újszegedi oldalán, a partfürdõn.

kora reggel ezek a képek fogadták a halfõzõ-halevésre vágyó sokaságot:

ez pedig itt a FACTORY helye. ilyen volt:

és ilyen lett:

õk pedig a szakácsaink.

halászlé: balog józsef. hozza a pucevált halat!!! itt ni:

marhapörkölt: hajdú zoltán.

illatok az orrnak, és ízek a gyomornak.

hmmmmm.

9.30

a mai nap krónikájából semmiképpen sem maradhat ki, hogy 10 óra után néhány perccel hagyomány szerint ejtõernyõs hozta a paprikát a szegedi halászléfõzõ versenyre.

a Tisza szegedi oldala fölé irányította ernyõjét, úgy ragyogott az égen, mint egy üstökös. a vendéglõsök a szegedi oldalról biztatták, a factory kedves, és kora reggel a sok problémától kissé megfáradt munkatársai az újszegedi oldalon, a partfürdõn egy padon ülve

találgatták: vajon a Tiszába zuhan, vagy sikerül a parton landolnia.

de ne fussunk elõre. a szegedi halászléhez elengedhetetlen õrölt paprika megérkezés elõtt ugyanis rettentõ események borzolták a kedélyeket!

de ne fussunk ennyire elõre – pontosabban de igen, és kezdjük az elején.

9.55

kezdetben volt az õsember, aki vadászó életmódja után rátalált a halászó életmódra. persze, akkor még nem tudta, ahogyan stirlicz sem a második világháborúsos filmsorozatban, hogy ez egyszer még a történelemkönyvekbe kerül.

ahogyan az a nemes fordulat is, ahogyan a vadászó életmódról áttért a vadászó-halászó életmódra.

kezdetben tehát volt a hal meg a halász.

nem kell mondani, kettejük közül ki járt rosszabbul.

de miközben az õsasszony a tûzön sütögette a nyársra fûzött halacskákat, az akkor még halakban gazdag tavak, folyók, tengerek lakói fellázadtak.

kupaktanácsot tartottak: hogyan lehetne az embert rávenni arra, hogy ne õket, a halakat egye meg?

hosszú évezredekig a kopoltyúsok nem jutottak semmire. bután bekapták a csalit, beleúsztak a hálóba, ezt hívjuk késleltetett reakciónak.

de aztán, jó néhány ezer évvel a halak számára végzetes halászó-vadászó életmód után, a megoldás mégis megtaláltatott.

szegény buták kidolgoztak egy marketing stratégiát, amirõl persze akkor még nem tudhatták, ahogyan késõbb stirlicz sem, hogy nem ez nem fog bejönni.

a nagy ötlet pedig abban állt, hogy kitalálták az aranyhal-mesét, amit nem hogy egy halász, de egy gyerek sem vesz be.

szóval ettõl azt hitték, hogy az ember majd nem eszik halat.

hogy ez hogy van manapság, azt mindenki a maga kis okos fejével átgondolhatja.

nem mondhatnánk, hogy az aranyhal-sztorival szembeni visszavágás a szegedi halfesztivál. de a halnak már a nevében benne van az elmúlás, így mi jobbat várhatna, mint bográcsot?

10.12

manapság a szegedi oldalon a szegedi csárdák kínálják a hallét, a partfürdõn pedig baráti társaságok, cégek lelkes önkéntes halászlé fõzõi mérik össze tudásukat. egyfajta verseny ez, de annál sokkal több: csapatépítés, buli, kellemes idõtöltés a Tisza mellett. elengedhetetlen a siserehad jelenléte.

(közben szakácsunk hajdú zoltán arról beszél, a marhapörköltet meg lehet bolondítani sárga répával és oreganóval. hú, erre gurmandként nagyon is kíváncsi lennék)

szóval ott kezdtem, hogy reggel kilenckor én már itt álltam a partfürdõn, és így szemtanúja lehettem a szörnyen nehéz kezdetnek.

mert jaj jaj, nem volt se asztalunk, se padunk, itt álltunk a nagy semmiben a sok motyóval, a hûtõvel, a kávéfõzõvel, a finomabbnál finomabb borokkal, több rekesz sörrel.

ezek itt kérem, a tanácstalanság pillanatai. úgy bihony!

de mindig akad egy ember, asztal és pad esetében is, aki telefonál, intézkedik, kér, szerez!!!

10.28

késõbb végre beindult a sátorépítés, megjöttek a padok is.

eközben a factory kedves vendégei zsuzsával és zsolttal vettek részt városnézésen.

mi pedig nekiálltunk rendezni a terepet, bekukkantottunk az összes zacskóba és dobozba, beüzemeltük a hûtõt, a kávéfõzõt, a mikrót – hiába, nem tudunk meglenni a civilizáció áldásai nélkül.

azért részben maradtunk a la nomád, például és most off-lány vagyok, vagyis off-leány, mert az éterbõl eltûnt a net, de ne szomorkodjatok, rendszergazda csapatunk már dolgozik a megoldáson.

egész jó kis partihangulat alakult ki itt, vagy parti hangulat, már nem is tudom, melyiket mondjam.

megérkezett balog józsef halpucoló szaktárs is egy egészen nagy bográccsal. ezt a pillanatot mozgóképen is megörökítettük.

kicsit kifáradt, mert nehéz a bogrács.

ezért kap egy kis ásványvizet.

a lányok mindig gondoskodóak.

az aprónép a homokjáró terepjárót nyúzta, a környezõ társaságok sátrainál jobb lett a hangulat, no persze, az elfogyasztott sör- és pálinkamennyiségtõl függõen.

sör nálunk is fogyott, a fiúk a folyóparti padot választották, a lányok inkább a konyharészlegnek kinevezett területen dolgoztak.

10.43

meglepõdve tapasztaltuk, hogy a factory szomszédai mindannyian gázzal fõznek, de mi maradtunk a hagyományos fás megoldásnál. idõnként felhangzik a fejszecsattogtatás, nagyon finom a bográcsok alatt égõ fa illata.

ja, és persze a csapat egy része egyenpólóban van, nekem nagyon tetszenek, jövõre én is kérek ilyet.

s bár nem vagyunk britek, fontos beszélni az idõjárásról is: esõnek nyoma sincs (hahaha, rajtam kívül), az égen bárányfelhõk, kellemesen fúj a szél, de azért elkel egy pulóver. persze, van, aki rövid nadrágban és szandálban nyomja, de a zoknisok elõnyben vannak. mindegy, a forró halászlé majd jól felmelegít bennünket, és akkor elfeledkezünk arról, hogy az idei halfeszt meglehetõsen hûvösre sikeredett.

miközben a blogot írom, a szegedi oldalról áthozza a szél a tárogató-hangot.

megérkeztek az elsõ vendégek, õket terített asztallal vártuk, de nem ám mûanyag tányérokkal és poharakkal! terítékben a legjobbak vagyunk! kukk ide:

10.55

és lõn perkelt és halillat. jár hozzá finom tápai kenyér, persze a három kilós az igazi. reggel még melegen hozták, kedvem lett volna törni belõle egy falatot, de persze ki kell várni az ebédet.

mondhatni, a FACTORY erre a napra halászlégyárrá lényegült, de csak abban az értelemben, hogy megdöntöttük a saját magunk felállította mennyiségi és finomsági halászléfõzés rekordját.

úúú, de várom.

kedves halászlé,

készülj el végre,

annyira éhes vagyok,

annyira éhes vagyok,

dú dú dú dú dududúúúúúú

ez egy rímtelen dal volt.

de a dallama jó.

kár, hogy nem hangos a blog, most hallhatnátok is.

11.13

a halászlé készítésének a titka a türelemben is rejlik, de kell ám hozzá jó szakács, jó recept, gyors kezû halpucoló, meg egy sereg ember, aki a végén mindent fölfal.

( és a takarító csapat, akik kisúrolják a bográcsot, rendet raknak, összepakolnak, szemetet szednek…)

12.00

közben a reuters is megfordult a FACTORY bográcsainál. sajnos ezt nem tudtuk dokumentálni, mert blogunk fotósa – én – éppen kóstolt. halászlét és marhapörköltet.

egyik finomabb, mint a másik, bár a halászlé íze szerintem még nem állt össze. egy kicsit össze kell érni az ízeknek, hogy a tányérban már valami elképesztõen finom kerüljön.

a szegedi oldalon a víziszínpadon jó ebédhez szól a nóta. balog szakács jelenti: hagymából túlpucoltatás történt, van még három vödörrel.

semmi baj, jó lesz jövõreJ)

12.27

a blogleány asztala mellett a hûtõ állandó nyitogatás alatt ál, hol a túrót veszik ki belõle, hol tejfölért jönnek, hol a fagyasztóból kell egy kis sör, hol a kávéhoz keresik a tejet benne. a kávéfõzõ gépek nagyüzemben dolgoznak, a koffein helyett inkább a forróságára van szükség, kicsit didereg a blogger, remegõ kézzel meg nem lehet egybõl eltalálni a billentyûket.

közben a FACTORY vendégei a városnézés után a Reök palotában vannak, s nem sokára megérkeznek a nagy halászléevésre.

ez itt nem a reuters. ez itt saját operatõr, bibibí!

ez itt pedig saját hallé:

ez pedig a saját városunk saját folyóján egy keresztbe forduló uszály.

muszáj?

áldja meg a zisten balog józsit, hogy kölcsönadta nekem a pulóverét.

fagyott blogger nem jó blogger.

de lehet, hogy igen.

százötven év múlva megtalálnak majd egy jégtömbben is a partfürdõn az akkori halászléfõzõk, és csodálkozva nézik majd a laptopot meg a csonttá fagyott fényképezõgépet. a helyi sajtó beszámol a nagy eseményrõl, kamerák kereszttüzében olvasztják le rólam az eget.

a jó ebédhez szól a nóta a túloldalon a tetõfokára hág, bár hágna inkább a tetõ fogára. olyan hangorkán jön át onnan, hogy kicsit meg is vagyunk lepõdve. igazi falombszaggató hangerõ, ez igen!

12.54

Megérkezett Pataki András is, akit gyorsan megkínáltunk egy kis borral és finom süteménnyel. Miért pont a FACTORY? – szegeztük neki a meglepõ kérdést. A Szegedi Kortárs Balett vezetõje nevetve mondta: mert jó velük dolgozni, és szeretjük egymást.

13.04

a Tiszán megkezdõdtek a sárkányhajó bajnokság futamai.

ebben a versenyben bloggerünk is érdekelt és halálosan izgul

a FACTORYsok megígérték, hogy drukkolni fognak,

na ezt szeretném is hallani! teli torokból!

itt a partfürdõn már óriási a sokadalom. indul a krumplipucoló bajnokság.

13.19

hurrá, én is kapok factory pólót! öt perc. gyors-shoppingoló vagyok, az utolsó m-est elraktam magamnak.

már mindenki a bográcsok felé tekinget. õrület, hogy mennyire lázba tudja hozni a szegedieket a halászlé, arról nem is beszélve, hogy a nem szegediek ezt semmiképpen nem hagyják ki, ha itt járnak nálunk.

a fa, ami alatt „lakom” most off-leányként, árnyat ad, a nap már kellemesen melegít. éhesek vagyunk, enni akarunk!!!

15.26

újra itt az off-leány. a fehér halászlé, a piros halászlé is elkészült, mindjárt megkóstolom, persze, ha maradt még.

a monitort teljesen belepte a por, és szembe sütõ napfény sem tesz jót neki. lesz ami lesz, együnk, hogy erõsek legyünk!

15.50

a factory halászlé-vendéglátás esszenciáját a medikémia zrt. marketing és értékesítési igazgatója, mayer róbert foglalta a legjobban össze, õt akkor leptük meg amikor éppen befejezte a halászlét, és repetáért indult. amikor megtudta tõlünk, hogy a marhapörköltben volt oregánó és répa is, csak mosolygott, mondván, egy kreatív ügynökségtõl ez el is várható. nagyon jól érezte magát családjával együtt. szerinte a gesztus a legfontosabb, az, hogy a factory a nyakába vette a szervezés nyûgét és vendégül látta partnereit.

a FACTORY és vendégei tehát ezen a napon azt tették, amit halászlé fesztiválokon ildomos: ettek-ittak, beszélgettek, beszélgettek, beszélgettek….

mi is megkóstoltuk a bográcsban fõzött finomságokat. balog józsi tejszínes halleve a mai nap újdonsága volt, citromlével igazi nyári eledel.

a hal és a pörkölt elfogyott, aki idén nem jött el, bánhatja.

az erõ és a hal legyen veletek jövõre is!

Megosztás:
  • Facebook
  • Twitter
  • Google Bookmarks

0 Responses to “Halfeszt 2007”


  • No Comments

Leave a Reply