A Factory Creative Studio Kft. nyerte a 20-250 alkalmazottat foglalkoztató cégek kategóriájában a Legjobb Női Munkahely 2010 díjat. A díjátadó ceremóniát szeptember végén tartották Budapesten, az elismerést a Factory tulajdonosai, Fábiánné Bíró Ildikó és Fábián Zsolt vették át. Számunkra nagy büszkeség, hogy ezt a díjat magunkénak mondhatjuk. Cégünk a munkatársakról való gondoskodás tekintetében zárvány Magyarországon – kevés ilyet találni. Ezt ezzel a díjjal ismerték el. Sorozatunkban a factorystákat mutatjuk be: kolléganőinket, akik nap mint nap helyt állnak a munkahelyen, otthon, családanyaként, társként. Kérdéseinkre ezúttal Ragoncza Ágnes menedzser asszisztens válaszolt.
Napsütésben, teraszon.
- Hogyan kerültél a Factoryhoz?
- A párom szegedi, és terveztük az összeköltözést. Úgy döntöttünk, hogy én Szegeden, ő pedig Pesten keres állást, és ahol hamarabb talál az egyikünk, ott költözünk össze. Jelentkeztem sok-sok helyre álláshirdetésre, és pont itt voltam Szegeden Pistinél, amikor telefonáltak, hogy „Tóth Zsuzsa vagyok a Factoryból…” Kérdezte, mikor tudnék bemenni az irodába. Következő hétre megbeszéltünk egy időpontot, addig jó tüzetesen utánanéztem a cégnek. Egy szerdai napon voltam interjún, pénteken szóltak, hogy megfeleltem, és következő héten pedig már költöztem le bútorostul, mindenestül, úgyhogy az interjútól a végleges ideköltözésig körülbelül egy hét telt el. 2010. május 30-án költöztem Szegedre, júniusban kezdtem a Factorynál.
- Mi a pontos feladatod a Factorynál?
- Menedzser asszisztens a megnevezése a munkámnak. Jelenleg pályázatokkal foglalkozom, ez olyan 80%-át teszi ki most a munkámnak. Nagyon sok pályázatban vagyunk benne, ennek az előkészítése, aztán a megírása, és a lebonyolítása a feladatom. A maradék 20%-át, pedig az ilyen apróbb-cseprőbb dolgok teszik ki. Emellett Fábián Zsolt asszisztense is vagyok.
- Miért szeretsz itt dolgozni?
- Mert van sikerélményem. Azt csinálom, amit szeretek, amit tanultam, amit akarok is csinálni. Van fejlődési lehetőségem! Nagyon jó, hogy ezekbe a pályázatokba belelátok, szabad kezet kapok, önállóan lehet dolgozni, és nem utolsó sorban a légkört is nagyon megbecsülöm. Ez nagyon sokat számít! Bátyám kérdezte pont, hogy pályakezdőként miért választottam a Factoryt, és mondtam neki, hogy a légkör miatt főként. Egy másik dolog, személy aki miatt nagyon szeretek itt dolgozni, az Zsuzsa (Ági külön kérte a kiemelést – a szerk.), aki nagyon jó főnök és nagyon jó ember.
Egyetemi ballagás, Szent István Egyetem.
- Szerinted miért a Factory a legjobb női munkahely?
- Nagyon sokan elmondták már, hogy azért, mert a családdal össze lehet egyeztetni, van tervezési lehetőség, hogy pl. szülés után mikor jöjjön vissza az ember, mint Saci. Andi most kezdett megint dolgozni a féléves Szonja mellett. Tényleg össze lehet egyeztetni a munkát és a családot, magánéletet. Apróság, de sokat számít, hogy a céges rendezvényeken sincsenek kizárva a párjaink. Azért is a legjobb női munkahely (jut eszébe Réka felvetése alapján, aki végig mellettünk készítette a Los Angeles Singers gitárjait és szárnyait), mert sok pasi van itt, lehet csemegézni belőlük. 
De ez persze vicc, gyűrűs menyasszony vagyok!
A feledhetelen Los Angeles Singers a Factory 2011-es karácsonyi partiján. Frenetikus siker volt.
A Halléwood afterpartyn barátjával – aki azóta már a vőlegénye.
- Mit tudhatunk a hobbidról és a családodról?
- Kezdjük a családdal. Még nem vagyunk hivatalosan család, de márciustól azok leszünk, és már nagyon várom. Jó lesz feleségnek lenni. Párommal élünk kettesben, van egy Ciceri nevű kiscicánk, és nagyon aranyos, csak néha nagyon karmolászik, kis izgága cica. Így hármasban élünk. Nyilván a terveinkben szerepel, hogy nem akarunk Pistivel örökre kettesben maradni, de az még nem most lesz.
A kedvencek: unokaöcsi és cicák.
- Kisfiút vagy kislányt szeretnétek?
- Elsősorban legyen egészséges a baba, de ha lehet választani, akkor én fiút szeretnék, Pisti pedig inkább kislányt. Sokat akarunk, az biztos. J
- Milyen hobbijaid vannak?
- Autó, autóverseny szervezése, indulás rajtuk, vezetés. Ezeket nagyon szeretem. De valamikor az kell, hogy csak otthon ülök a tv előtt és csak bambulok. Máskor meg az kell, hogy elmenjünk partyzni, igyunk egyet. Egyedül viszont nem szeretek kikapcsolódni, jobban szeretem a társaságot.
- Milyen álmaidat szeretnéd megvalósítani?
- A francia nyelvvizsgát letenni. És ami nagyon álom álom: szeretnék eljutni egy egzotikus szigetre, ahol kék a tenger, faházikó van a tenger közepén, és csak mi vagyunk ott, senki és semmi más. És itt minimum egy hetet eltölteni ott, nem csinálni semmit. A másik, hogy autóval beporoszkálni fél Európát.
Ági imád utazni, még sokat is szeretne.
- Hogyan képzeled az következő 5 évedet?
- Szeretnék szakmailag még fejlődni. Esetleg még továbbtanulni. Hiányzik az egyetem, a padban ülés. Szeretném a cégben a pályázatokat a jövőben is gondozni.
- Melyik a kedvenc filmed?
- Egyértelműen a Hair. Amikor 14 éves voltam, megkaptam ballagásra videón, és hét nap alatt kilencszer néztem meg. A legjobb, a legcsodálatosabb élményem, amikor életemben először voltam a szabadtérin, és szerelmemmel megnéztük a Hairt, felejthetetlen volt.
- Kedvenc zenéd?
- Mindenevő vagyok, nem válogatok. A Váradi Roma Cafén keresztül, a régebbieken keresztül minden. Elvis Presley még minden mennyiségben, még poszterek is vannak a lakásban, amik őt ábrázolják.
- Melyik a kedvenc könyved?
- Robert Merle: Mesterségem a halál. Valami hihetetlen az a könyv. Amikor először elolvastam, teljesen kiborultam rajta, hogy hogyan lehet emberek életével így játszani, aztán elolvastam még egyszer, akkor már teljesen másképp láttam, harmadjára viszont már úgy olvastam, hogy a logikáját próbáltam követni. Meglepődtem, hogy milyen érzelmeket vált ki az emberből. Ez mindenképp a kedvencem. Volt olyan időszak, hogy éjjel-nappal bújtam az arabokkal kapcsolatos könyveket, akkor tanultam arabul is. Hiányzik, hogy leülhessek és elolvashassak egy könyvet, de szerencsére most minden annyira pörög, hogy nincs időm erre.
“Bemutatkoznék. Ragoncza Ágnes vagyok Magyarországról.”
- Ausztriába hogyan költöztél ki?
- Ausztriában dolgozott apukám 20 évig. Apu minden hétvégére hazajött Pestre péntek esténként 16 évig, és hétfő hajnalban ment vissza, úgy, hogy reggel 8kor már dolgozott. Rengeteget mentünk oda karácsonyozni a Christkindlemarkt-okra, a nyarakat ott töltöttük, tavasszal is mentünk. A családom nagy része még mindig kint él. Ausztriában. Amikor nem tudott hazajönni, akkor fél évig kint voltam vele. Egy kis faluban laktunk, ami amúgy akkora, mint itt egy város, és nagyon jó volt, minden megvolt ott is, helyt kellett állnom sok területen kint. Amikor kérdezik, hogy Pest után milyen Szegeden élni, akkor mindig az jut eszembe, hogy Pestnek és annak a kis falunak a keveréke Szeged. Kedvesek az emberek, nincsen annyi autó… kis falusias város, nagyon szeretek itt lenni. Pestet is szeretem, de most nem vágyom vissza.
(Lejegyezte: Udvari Krisztina)
Réka kolleginának innen is sok szerencsét kívánok a csemegézéshez!