A Factory Creative Studio Kft. nyerte a 20-250 alkalmazottat foglalkoztató cégek kategóriájában a Legjobb Női Munkahely 2010 díjat. A díjátadó ceremóniát szeptember végén tartották Budapesten, az elismerést a Factory tulajdonosai, Fábiánné Bíró Ildikó és Fábián Zsolt vették át. Számunkra nagy büszkeség, hogy ezt a díjat magunkénak mondhatjuk. Cégünk a munkatársakról való gondoskodás tekintetében zárvány Magyarországon – kevés ilyet találni. Ezt ezzel a díjjal ismerték el. Sorozatunkban a factorystákat mutatjuk be: kolléganőinket, akik nap mint nap helyt állnak a munkahelyen, otthon, családanyaként, társként. Kérdéseinkre ezúttal a Factory első gyakornoki programjának padavanja, Udvari Kriszta válaszolt, aki a PR és kommunikáció területén dolgozott fél évig a cégnél. Ezzel az interjúval adja át a stafétát a január 9-én kezdő új gyakornokoknak.
Az első gyakornoki program jelöltjei 2011-ben
- A Factoryhoz gyakornokként kerültél. Hogyan emlékszel vissza a felvételire, a kiválasztásra?
- A Factoryról a Délmagyarországban olvastam, megjelent egy hír, hogy a cég végzi a startlap.hu megújítását. Kíváncsi lettem a cégre, megnéztem a honlapját. Akkor láttam, hogy indul a gyakornoki programjuk. Mivel már túl voltam a vizsgaidőszakon, éppen elkezdtem gyakornoki állást keresni. Volt naprakész önéletrajzom, és jelentkeztem PR-gyakornoknak. A felvételin valamiért az accountok közé soroltak be. Egy kicsit szíven ütött, mert gondoltam, hogy az ügyfélkapcsolati terület nem igazán passzol hozzám, de amikor felvettek, nagyon boldog voltam. Később pedig szerencsére úgy alakult, hogy átkerültem a PR-területre.
- Milyen volt az első időszak, hogy érezted magad a cégnél?
- Nagyon meglepődtem a közvetlenségen, és hogy nem gyakornoknak, hanem teljes értékű kollégának éreztem magam. Az első pillanattól nagyon pörgött a cég, a dolgok többségét Góré Dani félszavakkal magyarázta el. Blázytól (Bereczki Balázs) gyakran kértem feladatot, amikor befejeztem egy-egy munkát, és ő adott is. A társaság nagyon szimpatikus volt az első perctől kezdve, meg is lepődtem azon, hogy milyen jó csapat van a Factorynál.
Az első gyakornoki program padavanjai 2011 nyarán (balról jobbra): Nagy Attila, Kónya Miklós, Udvari Kriszta, Koncz Balázs, Drabik Tibor és Zádori-Fekete Levente
- Mennyire érzed hasznosnak az itt töltött fél évet?
- Rengeteget tanultam, mindent kipróbáltam, amit elméletben tanultam, azt át is tudtam ültetni a gyakorlatba. Nem számítottam arra, hogy ilyen sokszínű lesz a munkám, még abban is kételkedtem, hogy a kihívást jelentő feladatokat kapok, amiket a gyakornoki programban meghirdettek. De így volt. Azt sem hittem volna, hogy komoly, nagy projektekben vehetek részt, és azt sem, hogy nagy fokú önállóságot és felelősséget kapok. Örülök, hogy így történt, és annak is, hogy az évet és a gyakornoki programomat a Cipősdoboz akcióval zárhattuk.
A Factory volt a Cipősdoboz-akció fő támogatója 2011-ben Szegeden.
- Volt olyan időszak, amikor egyedül vitted a cég PR- és kommunikációs feladatokat a mentorod távolléte alatt. A harmadik hónapban például már nagyon komoly, önálló feladatot kaptál, egy uniós projekt sajtótájékoztatóját kellett a kolléganőddel, Ragoncza Ágival megszervezned és megtartanod, mert a felettesed szabadságon volt. Nehéz volt?
- Pánikoltam, nem is kicsit. Nagyon szerettem volna jól teljesíteni, ugyanakkor élveztem ezt a bizalmat. Az előírások betartására nagyon figyeltem, Ragoncza Ágival együtt igyekeztünk, hogy minden jól sikerüljön és zökkenőmentesen menjen. Én fogadtam a sajtósokat, megismertek, a kapcsolattartás érdekes feladat volt. Ennél még nagyobb kihívás volt a halfesztivál szervezése, mert az egy több hónapos munka minden évben a Factorynál. Tavaly az eseményt olyan időszakban kellett előkészíteni, amikor a kollégák leterheltek voltak más munkák miatt. Amikor a mentorom, Nyemcsok Éva Eső szabadságon volt, nem voltam teljesen magamra hagyatva, mert Tóth Zsuzsa és Ragoncza Ági sokat segítettek, és hozzájuk bármivel fordulhattam. Ráadásul a mentorommal megbeszéltük a feladatokat, hogy mit kell csinálnom a távolléte alatt. Sikerült mindent jól megoldani, de nagyon sokat kellett dolgozni. Az első ilyen alkalommal nagyon féltem, hogy jól fogom-e majd venni az akadályokat. Ráadásul mindent túlizgulok, ez nem jó dolog. Az augusztusi időszak volt a legnehezebb, mert ott volt a sajtótájékoztató és a halfesztivál előkészítése is, de végül is élveztem.
- Azt kaptad a Factory első gyakornoki programjától, amit vártál?
- Sokkal többet. Nem csak szakmailag fejlődtem, hanem olyan embereket ismertem meg, akiktől emberileg is sokat tudtam tanulni. Ez szerintem nagyon fontos dolog.
A PR-HR főhadiszálláson, munka közben
- Szerinted a miért kaphatta meg a Factory a Legjobb Női Munkahely 2010 címet?
- Azt tapasztaltam, hogy általában az anyák csak munkaidőn kívül lehetnek anyák, munkaközben nem. De a Factorynál nem kell a személyiségüket megosztani, az anya anya maradhat, abból sincs gond, ha elmegy a gyerekéért az iskolába, és beviszi az irodába, amíg befejezi a munkáját. A Factoryban nő maradhat a nő. Nem baj, hogy van érzelem a cégben, a Factory nem rideg, nem kell férfiasnak lenniük ahhoz a nőknek, hogy előre jussanak. És fiúk is nagyon sokat segítenek, udvariasak, kedvesek a nőkkel. Ezek sokat számítanak. A lányok többsége 30 alatt van, gyermekvállalás előtt áll, és az nagyon jó, hogy ez nem gond, és a fiatal nők a céggel együtt tudják tervezni azt az időszakot, amikor gyermeket vállal, és elmennek szülni. Nekem nagyon kellemes meglepetés volt az is például, amikor kiderült, hogy a mentorom kisfia beteg, és otthonról, távmunkában dolgozhatott. Így zökkenőmentesen tudtuk végezni a munkánkat. És ott van még az is, hogy egyedül voltam a gyakornokok között lány – ez is nagyon jó volt.
- Skóciában dolgoztál másfél évig – milyen az ottani és itteni munkamorál?
- Nehéz erre válaszolni, mert a skótok, akikkel dolgoztam, indiai származásúak, és ezt nem nagyon tudták levetkőzni. Nemzetközi csapattal dolgoztam, a magyarokat egyből ki lehetett szúrni a munkájuk alapján: rengeteget dolgoztunk, amíg bírtuk, a franciák viszont lusták voltak. A Factoryban azt tapasztaltam, amit máshol nem: emberként bántak velem. Kint robot voltam: amikor a szüleim meglátogattak, két hétre eljöttek, alig tudtam megoldani, hogy legalább egy hosszabb hétvégét velük töltsek – bár turistaszezonban egy szuvenírüzletben ezt tényleg nehéz megoldani. Az ottani közvetlen főnökömtől tanultam a legtöbbet, a Factoryban sokszor eszembe jutott: most Chaz mit mondana?
Tengerparton, mezítláb
Hegyek, kastélyok, hidak - Kriszta kedvenc városa, Edinburgh
- És egyáltalán: hogy mentél ki Edinburgh dolgozni?
- A barátom húga ott tanult egyetemen, és terveztük, hogy nyáron meglátogatjuk. Tíz perccel később pedig eldöntöttük Zsoltival, hogy ha kimegyünk, akkor már dolgozzunk is. Egy órával később megvettük a jegyet, amit egy hónapig nem mertem megmondani a szüleimnek. Kimentünk, két héten belül találtam munkát, és másfél évig, a hazajövetelemig ugyanott dolgoztam. Többet tanultam és tapasztaltam ott ez alatt az időszak alatt, mint itthon több év alatt tudtam volna. Akkor 19 éves voltam, a nagyon féltek, hogy az egyetem rovására megy. A szabadságaim így azzal teltek, hogy hazajártam vizsgázni.
Az egyik szolnoki kedvenc
- Kutya, cicák, Szolnok?
- Anyukám szolnoki, a nagymamám egyedül van, ezért hétvégenként mindig megy valamelyikünk látogatni. Születésem óta vannak cicák, a kutyánkat bedobták. A sors kezét láttuk ebben. A négy cicából sajnos kettő elpusztult, csak a két kandúr maradt meg, ők szerelmesek a lány kutyába, aki néha szerintem macskának hiszi magát. Egyébként 14 éves koromig állatorvos akartam lenni, igazi állatbolond vagyok, de már nem bánom, hogy nem az lettem. Anyu mindig azt mondja, hogy nekem mindegy, csak négy lába legyen.
- Hogyan tudtad az egyetemi tanulmányaidat összeegyeztetni a gyakornoki munkával?
- A BA-diplomámat is közben szereztem meg, most mesterképzésre járok. Mindezt nagyon jól kezelte a cég, kaptam elég időt a tanulásra akkor is, amikor záróvizsgára kellett készülnöm. Mindenben támogattak, abban is, hogy bejárjak órákra, abban is, hogy vizsgázhassak. Jól össze tudtuk hangolni az egyetemet és a munkát. Én néha előre rangsoroltam a Factoryt, mert sok és fontos munkánk volt, amikből tudtam, hogy sokat tanulhatok, de ez a saját döntésem volt, és előfordult, hogy otthon még éjszakákat tanultam. A mesterképzést másfél év múlva fejezem be.
- Minden közösségi dologban részt vettél, melyik volt a legnagyobb élmény?
- Nehéz választani, mind másért volt jó. A halfesztivál inkább szakmai tapasztalat miatt, a rendezvényszervezés minden apró lépésében benne voltam. Azon szórakozni nem nagyon tudtam. Jó volt a csapatépítő tréning is, a legjobbként a karácsonyi bulit emelném ki – azon a napon búcsúztattak bennünket a Factoryban. Az esti bulin pedig olyan emberekkel is beszélgethettem végre, akikkel a fél év alatt nem volt módom, és sok kellemes meglepetés ért. Az volt az utolsó céges jelenlétünk, sokan odajöttek megölelni, hogy pl. hiányozni fogok a reggeli stand upokról. Olyanok is mondták ezt, akikről nem gondoltam volna, hogy közel kerültünk egymáshoz.
Halfesztivál, pártaigazítás.
- Mit üzennél a gyakornokoknak?
- Használjanak ki minden másodpercet, mert gyorsan eltelik a félév. Tanuljanak meg mindent, amit lehet, és vegyenek részt az összes céges rendezvényen: látogassák a főzőiskolát, a céges bulikat. Legyenek nyitottak, okosak.
- Hogyan tovább?
- Nem tudom. Mindenképpen Szegeden akarok maradni, de itt nagyon nehéz gyakornoki állást találni, minden esetre nem adom fel. Ha visszahívnak a Factoryba, bármikor boldogan visszamegyek, nem kell kétszer kérni.
Búcsúajándék a Factory I. Gyakornoki Programjának hallgatóitól
(Lejegyezte: Nyemcsok Éva Eső)
0 Responses to “Udvari Kriszta: “bármikor boldogan visszamegyek a Factoryba dolgozni””