108 deciliter vér, 24 véradó, 17 első véradó – ezzel zártuk a mérleget február 3-án, pénteken délután egy órakor, amikor véget ér a véradás a Factory szegedi irodaházában.
Még tavaly döntöttük el, hogy szervezünk egy kiszállásos véradást, amikor a cég társadalmi felelősségvállalás programján gondolkodtunk. A Factorynál vannak rendszeres véradók, de még ennél is többen olyanok, akik soha nem adtak még vért.
Nem szoktam blogban különösképpen elkalandozni, de hadd álljon itt egy közbevetett történet. 18 évesen az ember nem nagyon gondol másra. Önző, éli a maga életét. Esze ágában sincs véradásra menni. Nekem sem volt. Egészen addig, míg 1989 karácsonyán ki nem mentünk Romániába. A forradalom napjaiban sokan haltak, még többen sebesültek meg. Nemzetőrök, katonák, civilek, férifak, nők, öregek és gyerekek. A golyók nem válogattak. Diákújságíróként próbáltam feljutni a Máltai Szeretetszolgálat egyik holland teherautójára. Sikerült is összeszervezni, hogy velük utazzak, a kocsi azonban hamarabb érintette Szegedet, mint ahogy megbeszéltük. Mivel ebben az időben a telefon még nem volt bevezetve nálunk otthon, erről a teherautóról lemaradtam. De én akartam menni. Stoppal indultam el. A makói benzinkútnál összeismerkedtem két pesti fiúval, akkor mentek át három nap alatt másodszor. Kispolskival érkeztem hát meg a romániai forradalomba – ahol láttam mindent, és annak az ellenkezőjét is. Első utunk az aradi kórházba vezetett. Segíteni akartunk. Nem akarom itt és most leírni, amit ott láttam. A legszörnyűbb az volt, hogy bár az orvosok, nővérek, önkéntesek mindent megtettek, mégis sokan haltak meg, mert nem volt elég gyógyszer és nem volt elég vérkészítmény. Pedig sokak életét megmentette volna műtét közben. Ekkor határoztam el, hogy az első adandó alkalommal vért fogok adni. Mert nekem csak fél vagy háromnegyed óra az életemből, két szúrás és négy és fél deci vér – de mindez másnak az életet jelentheti.
És most vissza a valóságba. Szóval örültem, amikor a Factory társadalmi felelősségvállalás programja tervezésekor úgy gondolta: vért is fogunk adni.
Amikor megkerestük a szegedi vérellátó állomást, nagyon örültek nekünk – az év több hónapjában ugyanis hiány van vérkészítményekből. Általában a szabadságolások idején és decemberben van a legnagyobb szükség a vérre – ezen kívül pedig az év minden napján, persze.
A kiszállásos véradás előnye, hogy házhoz jönnek a véradó állomás munkatársai. Persze, sok feltételnek meg kell felelni. Amikor nálunk jártak megnézni a helyszínt, elég nehezen találtunk olyan helyiséget, amelybe befér négy véradó ágy: gyakorlatilag irodaházunk minden szegletét belaktuk már, így végül úgy döntöttünk, hogy erre az alkalomra az első emeleti kis tárgyalót ürítjük ki, az Operations Room-ban kap helyet a doktornő, aki a véradásra jelentkezőkkel beszélget, és az első emeleti pihenőben végzik a vérvételt és adminisztrációt. Tudtuk, hogy szűkösen leszünk, de reméltük, hogy el fogunk férni. A kiszállásos véradásokat a Vöröskereszt szervezi – már 1939 óta, a véradó állomás munkatársai bonyolítják.
Hogy a lakóhelyeden vagy ahhoz közel hol adhatsz vért, az itt olvashatod.
A véradást persze alapos előkészítés előzte meg, például a Factory irodaháza előtti táblát is hasznosítottuk. Ilyen volt:
És ilyen lett:
Pukánszky Anna grafikus gyakornokunk plakátja.
Karóczkai Zsolt grafikus terve nekem a hőn szeretett Pöttyös Panni könyveket idézi…
… Kónya Miklós terve pedig a Factory főzőiskoláját is becsempészte a plakátba. Ezért külön köszönet!
A plakátokat közzétettük a Facebook-on is, a Factory, a Gyakornoki Program és a Főzőiskola oldalán is. (És a vérellátó állomás meg a Vöröskereszt munkatársai is kértek egy-egy példányt emlékbe:)
Február 3-án nem sokkal reggel 9 óra után megérkezett a vérellátó állomás autója. Szakadó hóban pakolták fel az ágyakat, fecskendőket tartalmazó ládákat kollégáink az első emeletre. Az irodaház első emeleti szintjét az egészségügyi alakulat néhány perc alatt elfoglalta – berendezték a helyszíneket. Hűtőtáskák, fecskendők, vérnyomásmérő, kémcsövek és még számos más eszköz került a kocsiból az első emeletre.
Néhány perccel később Nagy Attila, korábbi HR-es gyakornokunk, és Tóth-Szeles Judit kommunikációs és PR gyakornokunk szólította egyenként a donorokat – szaknyelven így hívják az önkéntes véradókat.
Ki következik? Judit és Attila a listával
A kistárgyalóban négy ágyat állítottunk fel, előtte persze fáradalmas munkával ki kellett pakolni. A tárgyalóasztal – amit már egy éve kinőttünk – lábait a fiúk lecsavarozták, kirakták az erkélyre. Igyekeztünk nagy helyet biztosítani a véradóknak. Két balkezes és két jobbkezes ágyat állítottak fel. Hogy melyik kézből vesznek vért, az egyrészt kívánságműsor (aki jobbkezes, annak a balból és fordítva), másrészt attól is függ, hogy melyik karon van klassz kis véna. A véradásnál az első lépés egy átfogó kérdéssorra való válaszadás (betegségek, műtétek, rendszeresen szedett gyógyszerek, egészségi állapot). Ezt követően jön az adminisztráció: az első véradókat felveszik a számítógépes rendszerbe, a rendszeres véradók adatait gyorsan ki tudják keresni. Egy székkel arrébb jön a vérvétel – pici szúrás az egyik ujjba. Ez után és a véradás között már csak a doktornő van: megnézi a kérdésre adott válaszokat, vérnyomást mér, megnézi a vérképet, beszélget a donorral, és ezek alapján eldönti, hogy adhat-e vért.
Kistárgyalóból mini véradóállomás a Factoryban
Ahhoz, hogy valaki vért adhasson, nagyon sok kitételnek meg kell felelni. Fontos az egészség, és az, hogy a donor 18 évnél idősebb, 65 évnél fiatalabb és 50 kg-nál nehezebb legyen. Érkezett hozzánk a nagy havazásban egy házaspár, kisbabájukat babakocsiban hozták. Az apuka nem adhatott vért, mert az előző véradása óta nem telt el az előírt 56 nap. Nem jó az sem, ha valakinek alacsony a vérnyomása – futópadon persze emelhető:) –, vagy a hemoglobin szintje. Akkor sem vesznek vért, ha valaki a véradás előtt antibiotikumot szedett.
A vezetőség egyik fele véradásra jelentkezik.
A szúrás nem kellemes, ilyenkor talán jobb is valahová máshová nézni. Major Zsófi negyedszer adott vért, neki ez már meg sem kottyant. A képen tessék figyelni az ásványvizes palackra: nagyon fontos, hogy aki véradásra megy, reggelizzen bőségesen – még akkor is, ha nem szokott –, és igyon nagyon sok folyadékot. Előtte, utána és közben is.
Major Zsófi negyedik véradása
Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy 17 első véradó vett részt a kiszállásos véradáson. Ők remélhetőleg máskor is jelentkeznek majd. A véradás szlogenje: ments meg három életet. Hogy-hogy hármat? Úgy, hogy a levett vérből vörösvérsejt-koncentrátum, plazmakészítmények és vérlemezke-koncentrátum készül. Így egy egység teljes vér három beteg életét mentheti meg. És akár milyen meglepő, a 4,5 deci vér átlagosan öt-nyolc perc alatt folyik le. A véradás után a mintacsövekbe levett vért minden alkalommal kivizsgálják függetlenül attól, hogy a véradó hányszor adott vért. Kötelező teszteket s elvégeznek, mint például HIV, Hepatitisz-B, Hepatitsz-C, szifilisz kimutatás és a vércsoport meghatározás.
Nagy Attila először adott vért…
… ahogyan Kónya Miklós is.
Vigyázat, véres jelenet!
Széll Bátor Andrea – szintén az első alkalom
Borbola Bátor Balázs csak a hecc kedvéért fintorog.
Na végre! Szabi most kivételesen nem dolgozik – és őt fotózzák!:)
Kónya Vica a pénzügyről adta vérét.
Burg meg csak úgy csinál, mintha rettegne – de egyáltalán nem!
Pukánszky Anna nagyon izgult, de nagyon ügyes volt ő is.
Ahogy Anna kezén is látjátok, a vér levétele után nyomókötést helyeznek a karra. Ezt legalább hat órán keresztül fent kell hagyni. A véradás után kicsit fájhat az ember karja, de ez a legtöbb esetben másnapra elmúlik.
Nagyon jó érzés volt, hogy a Factorysok közül sokan jelentkeztek, és mivel nyílt véradást szerveztünk, bárki jöhetett (például a lenti képen kék pulóverben látható Milán). Jöttek is. Az egyik külsős már 16-szoros véradó, a Factory véradásban ő tartja ezt a csúcsot. Sokan voltak, akik már több alkalommal – tízszer, hatszor, négyszer – adtak vért. Kolléganőnk, Bodó Réka szülei is eljöttek, aminek külön örültünk.
Milán, a nap utolsó véradója.
Az önkénteseknek emlklappal köszöntük meg, hogy vért adtak. Kónya Vica büszkén mutatja.
Ezen a napon 36-an jelentkeztek véradásra, 24-en adhattak is vért. Köszönjük mindenkinek – a vérellátó állomás és a Vöröskereszt munkatársainak külön köszönet. És köszi azoknak is, akik megpróbálták, de valami miatt nem adhattak. Nincs ok elkeseredni, engem is kizártak anno, mert nem volt meg a súlyom:) Büszke vagyok rátok is!
Jó hangulatú három óra volt, ráadásul ájulás nélkül.
És ha ragaszkodunk a matekhoz, elmondhatjuk: ezen a napon, a Factoryba szervezett első – de nem utolsó – kiszállásos véradáson 72 életet mentettünk meg.
Nyemcsok Éva Eső
(A véradásról készült fotógalériát Facebook oldalunkon nézhetitek meg és lájkolhatjátok!:)
Mondjuk elég nagy trip volt, hogy amikor a reggeli levelek, üzleti anyagok átnézése után kinyitottam a szobám ajtaját, és egy konkrét és korrekt kórházi folyosón találtam magam. Elbizonytalanodtam.