Szarvas Éva: „A Factory hozzáállása humánus és empatikus”

A Factory Creative Studio Kft. nyerte a 20-250 alkalmazottat foglalkoztató cégek kategóriájában a Legjobb Női Munkahely 2010 díjat. A díjátadó ceremónián tavaly Budapesten az elismerést a Factory tulajdonosai, Fábiánné Bíró Ildikó és Fábián Zsolt vették át. Számunkra nagy büszkeség, hogy ezt a díjat magunkénak mondhatjuk. Cégünk a munkatársakról való gondoskodás tekintetében zárvány Magyarországon – kevés ilyet találni. Ezt ezzel a díjjal ismerték el. Sorozatunkban a factorystákat mutatjuk be: kolléganőinket, akik nap mint nap helyt állnak a munkahelyen, otthon, családanyaként, társként. Kérdéseinkre ezúttal Szarvas Éva, a Factory gyermekfelügyelője válaszolt.

A Factoryban, Majával

– Hogyan és mikor kerültél a Factoryhoz?
– Év elején hallottam a Családbarát programról, ez felkeltette az érdeklődésem. Tanárképző főiskolát végeztem, utána pedig masszőrtanfolyamot is. A Factorynál mindkettőt tudom hasznosítani, nagyon örültem, amikor megkaptam ezt az állást.

– Korábban hol dolgoztál?
– Családvédelmis voltam,  főleg a gyermekek családi elhelyezésén dolgoztam.

– Miért szereted a Factoryt?
– Mindig is vonzottak az empatikus tevékenységek, hogy embereken, gyermekeken segítsek. A masszázzsal kiegészítve tényleg úgy gondolom, hogy ezt a munkát rám szabták. Ez az én világom.

– Mi a feladatod a cégnél?
– Az elsődleges feladatom: gyermekfelügyelő vagyok. A kollégák gyermekeivel foglalkozom, elhozom őket iskolából, bölcsődéből, játszom velük. Szerencsés véletlen, hogy elvégeztem egy svédmasszázs tanfolyamot, amit szintén tudok itt hasznosítani. A kollégáknak a délutáni órákra elfárad a hátuk, a derekuk, az idegrendszerük. Ilyenkor jól esik a masszázs. Eleinte főleg a lányok jöttek, de most már a fiúk is egyre bátrabbak, feljönnek hozzám az emeletre, és szólnak, hogy szükségük lenne egy kis felfrissülésre. Így mikor nincs gyerek, nagyon szívesen masszírozok.

– Hány gyerek szokott általában itt lenni?
– Általában 3 gyermek, annak függvényében, hogy kire nem tudnak éppen vigyázni otthon. Elmegyek értük, behozom őket, aztán játszom velük. Délelőttönként a kétéves Maja van itt általában, az anyukája kórházban van, nem sokára kistestvére születik. Apuka dolgozik, Maja pedig itt van velem. Lehet, hogy hamarosan lesz egy 16 hónapos társasága is, ami nagyon jó lenne, de így is feltaláljuk magunkat. Marcira hetente két délután vigyázom, én hozom el az iskolából, és velem van, amíg az anyukája elviszi edzésre.

– Szerinted miért a Factory a legjobb női munkahely?
– Bár rövid ideje vagyok itt, de nagyon jól látszik, hogy rugalmas a cég. A gyerekfelügyelet, gyerekvigyázás hatalmas probléma lehet a családoknak. Sok helyen másik városban laknak a nagyszülők vagy dolgoznak, ezért gondot okoz a szülőknek, hogy szükség esetén kire bízzák a gyermeküket. Ennél a cégnél ez megoldott. Nagyon humánus és empatikus gesztusként élem meg a Factory hozzáállását, szerintem nem sok ilyenre van példa ebben az országban. Nem beszélve arról, hogy  a masszázs is feldobja az alkalmazottak közérzetét, így újult erővel tudnak hozzáfogni a munkához. Amióta itt vagyok, olyan kedves női kollégákat ismertem meg, akik kiemelkedőek a szakmájukban, ugyanakkor mint  anyák, mint jövendőbeli anyák, mint társak is helytállnak az életben, és ebben a Factory nagyban segít nekik.

– Milyen álmaidat szeretnéd most megvalósítani?
– Az én világom középpontjában mindig is a gyerekek voltak, az, hogy én őket felügyelem, velük kommunikálok, életem nagy álma és értelme. A saját gyermekeim már kirepültek a családi fészekből.

– Unokák?
– Unokám még nincs sajnos. Két fiam van, egy 36 és egy 33 éves, de a fiúk nem igazán sietnek a családalapítással. Az idősebb fiam tervezi, nagyon remélem, hogy erre 1-2 éven belül sor kerül.

– Mit csinálsz szívesen a szabadidődben?
– Mostanában kerékpározom. Valamikor nagyon aktívan, versenyszerűen űztem sportokat. Atletizáltam, futottam, de a térdműtétem miatt ezt sajnos nem tudtam tovább folytatni, így maradt az úszás és a kerékpározás. Imádok szabad levegőn lenni, ha csak tehetem. A kicsikkel is kimegyünk majd tavasszal. Zenét is nagyon szeretek hallgatni.

– Mi a kedvenc zenéd?
– Az indie-rock, Magyarországon élő és alkotó fiatalok angol nyelvű zenéje, Árpád fiam is azt játsza. Nem vagyok egy csárdás vagy magyar népdal típus – bár lehet, hogy a korom azt diktálná -, de mindig is szerettem az AC/DC-t, a Sladet,  és Rolling Stonest. Ma is nagyon imádom, a férjemmel együtt.

– Melyik a kedvenc könyved?
– Nagyon szeretem Szilvási Lajos és Berkesi András könyveit, ők egy kicsit már a múlt. A maiak közül Fábián Janka Emma trilógiája (Emma szerelmei, Emma lánya, Emma fiai) a kedvenceim.

– Hogyan képzeled el az életedet 5 év múlva?
– Az egy merész terv. Kertes házban születtem, mindig is abban éltem,   és mivel  a fiaim Budapesten élnek, nagyon szeretnénk a férjemmel, ha a pesti agglomerátumban, tehát 30-50 km-es körzetben egy kis házat tudnánk vásárolni, ahol én kertet művelnék és baromfit tartanék. Alkalmilag pedig vállalnék gyermekfelügyeletet és masszázst. 5 év múlva már biztosan nyugdíjas leszek, remélhetőleg addigra lesznek unokáim és rájuk is tudok majd vigyázni.

(Lejegyezte Tóth-Szeles Judit kommunikációs és PR-gyakornok)