Sárkány Zsuzsi: “Részt vehetek egy új HR-szoftver bevezetésében és testre szabásában”

A Factory Creative Studio Kft. nyerte a 20-250 alkalmazottat foglalkoztató cégek kategóriájában a Legjobb Női Munkahely 2010 díjat. A díjátadó ceremónián tavaly Budapesten az elismerést a Factory tulajdonosai, Fábiánné Bíró Ildikó és Fábián Zsolt vették át. Számunkra nagy büszkeség, hogy ezt a díjat magunkénak mondhatjuk. Cégünk a munkatársakról való gondoskodás tekintetében zárvány Magyarországon – kevés ilyet találni. Ezt ezzel a díjjal ismerték el. Sorozatunkban a factorystákat mutatjuk be: kolléganőinket, akik nap mint nap helyt állnak a munkahelyen, otthon, családanyaként, társként. Kérdéseinkre ezúttal Sárkány Zsuzsanna HR-gyakornok válaszolt, aki a Factory második gyakornoki programjának tehetséges padavanja.

A BME állásbörze előestéjén Budapesten. Molinotartó társ: Heszegi András

– Milyen volt a gyakornoki interjú, hogyan emlékszel rá?

– Nagyon meglepődtem, mert 6 oldalas volt a tesztlapunk. Először csak gyorsan átfutottam. Az angolra számítottunk, de az igazából nem volt megterhelő az interjún részt venni. Szerintem jó hangulatban telt. Próbáltátok ugyan ránk tukmálni, hogy igyunk kávét, de én annyira ideges voltam, hogy eszembe se jutott volna, hogy kimenjek a konyhába és készítsek magamnak egyet. A hosszú teszt arra mindenféleképpen jó volt, hogy a kérdésekre koncentráltam – ha jól emlékszem, 15-20 volt –, így a beszélgetésig elmúlt az idegességem.

– Nehéz volt a kérdőív?
– Csak olyan szakmai kérdésekre kellett válaszolnunk, amikről tanulunk. A nem szakmai jellegű kérdésekre pedig nem lehetett jó vagy rossz választ adni. A szituációkra mindenki reagál valahogy, ezt se lehet nehéz-nem nehéz kategóriába sorolni. Ezért nem is tudtam magamban eldönteni, hogy ez most jól sikerült-e vagy nem.

II. Factory Gyakornoki Program: Farkas Anikó, Márton Péter, Sárkány Zsuzsi, Pukánszky Anna, Borbola Balázs, Bodrogközy Péter, Fekete Attila. Az SZTE gyakornoki helyek állásbörzéjén

– De jól sikerült: gyakornokként dolgozol a Factorynál. Milyen feladatokat kapsz HR-gyakornokként?
– Elég változatosokat. Elsősorban mostanában inkább adminisztrációs jellegűek, például a hónap végén a megváltozott munkaképességű kollégáink foglalkoztatásának támogatásához szükséges elszámolásokat készítem. Főként ad hoc-jellegű feladatok vannak. A Perbit, a HR-szoftver folyamatos feltöltése és alakítgatása is feladatom, de az sem folyamatosan, mert mindig bejön valami fontosabb, amivel foglalkoznom kell. Sokszor apróságokkal telik el a nap. Néha a HR-en túl is kapok feladatokat a pénzügyesektől vagy más kollégáktól. Van, hogy borítékolni kell, van, hogy mást csinálni, de ezek kimondottan pihentetőek tudnak lenni.

– Mi jelenti a legnagyobb kihívást?
– Megfelelni annak a mércének, amit az elődöm, Nagy Attila jó magasra tett. Eleinte nagyon nehéz volt, mert nem tudtam, hogy mit várnak tőlem pontosan. Az első nap gyomorideggel jöttem be, de elvégezhető feladatokat kapok, és az elején Attila is sokat segített.

– Szakmailag hogyan tudsz előrehaladni? Sokat tanulsz a Factorynál?
– Igen. Most a teljesítményértékelő rendszerrel dolgozok a legtöbbet. Egyetemen volt szó róla, de csak a gyakorlatban lehet igazán megtanulni az ilyeneket. A szerződésekkel ugyanez a helyzet. Ami még egy nagy előny és lehetőség, hogy részt vehetek egy új HR-szoftver bevezetésében és testre szabásában.

Az SZTE gyakornoki helyek állásbörzéjén

– Miért szeretsz itt dolgozni, hogy érzed magad a cégnél?
– Nagyon jól. Az egyetlen baj, hogy nagyon gyorsan telik az idő. Rossz belegondolni, hogy egyszer számomra vége lesz a gyakornoki programnak. Ha egyszer a cég még egy HR-es kollégát keres, akkor biztos az elsők között fogok jelentkezni. Gyakornokként szerintem azért nagyon jó itt, mert önállóan hagynak dolgozni, ami nagyon ritka. Sok helyen úgy működik a gyakorlat, mint egy munkaköri környezetbe áthelyezett óra: maguk mellé ültetik a gyakornokot, és nézd, hogy mit csinálok. Talán két hét után odaengedik a számítógéphez az embert, hogy tessék, most már te is kaphatsz feladatot. Itt, ha van egy feladat, a HR vezetőnk, Enikő megkérdezi, hogy fogok-e boldogulni vele. Ha azt mondom, hogy nem, akkor elmagyarázza, Persze ha közben van valami kérdésem, akkor is segít. Sokat vendégeskedek mostanában a pénzügyön, és ott is nagyon segítőkészek a kollégák. És ez az egész cégre elmondható.

– Szerinted miért a Factory a legjobb női munkahely?
– Az anyáknak nagyon sok lehetőségük van arra, hogy minél jobban kiegyenlítődjön a család-munka arány. Alapvetően én úgy láttam, hogy a nők tipikus irodai öltözetben jönnek-mennek a munkahelyek többségén, még akkor is, ha nincs előírva. Egyszerűen átragad a másikra. Ha nem is a kosztüm, de a tipikus irodai öltözet jellemző. Itt szerencsére ez nincs meg: van, aki magas sarkúban és mini szoknyában, más tornacipőben, kapucnis pulcsiban jön dolgozni. Jó, hogy ezzel nem foglalkozik senki, nem néznek ki miatta, és az is jó, hogy a nők kényelmes öltözetben dolgozhatnak nap mint nap, nem pedig olyanban, amit nem szeretnek, nem viselnek szívesen.

Zsuzsi két szerelme közül az egyik.

– Mióta motorozol?
– Egyelőre csak utasként veszek részt benne. Minden évben úgy tervezem, hogy na, most tavasszal elkezdem a jogsit, de mindig elhúzódik. A barátomnak volt nagy álma, hogy motorozzon, és lehetősége nyílt arra, hogy vegyen egy motort, ezután rám is átragadt a szenvedély. És ennek már négy éve.

– Úticélok?
– Még csak belföldön voltunk. A siroki motoros találkozón például a napjaink azzal teltek, hogy elmentünk túrázni a Mátrában, a találkozón igazából nem is voltunk ott. Évről-évre visszajárunk a Mecsekbe a Pécs-Orfű szakasz kedvéért. Rendszeresen megyünk Soltvadkertre fagyizni. Ha nincsen sok időnk, de szeretnénk egy kicsit motorozni, akkor Makó-Szeged-Vásárhely-Makó távot választjuk. Fesztiválokra is járunk: voltunk Mezőberényben, Újszentivánon – de nem is a show miatt mentünk, hanem a motorozásért.

– Milyen volt az első néhány alkalom? N em féltél?
– Nem féltem, de amikor a legelső alkalommal ránéztem a kilométerórára, és megláttam, hogy csak 40-nel megyünk, akkor meglepődtem, mert én úgy éreztem, hogy sokkal gyorsabban, legalább 80-nal haladunk. Amitől eleinte tartottam, azok a kanyarok: amikor közeledett a beton az arcomhoz, az nem volt kellemes, de aztán azt a technikát alkalmaztam, hogy nem néztem a közeledő asztfaltot. Azóta teljesen megszoktam, és így szeretem. A hegyes úttól még tartok, de rosszul már nem vagyok. Az egyenes, sima úton nincs élmény, csak elaludnánk motorozás közben.

Útközben

– Pókok, hüllők?
– Igazából nem szeretem őket. Főleg a pókokat nem. A barátomnak vannak pókjai. Mostmár megszoktam, és néha még meg is etetem őket. Szépek terráriumon belül, de ha egyszer kikerülnének, nem tudom, mit csinálnék velük. Valószínűleg meg se mernék mozdulni, pedig a barátom már többször elmondta, hogy nem lenne semmi gond, mert a pók is félne az idegen helytől és elbújna. De ki gondolna erre, amikor egy tenyérnyi pók mászik felé?!

– Olvasás?
– Szeretek olvasni, de sajnos nincs rá mostanában időm. Az ágyam mellett mindig van egy könyv, amit már olvastam, és ha elalvás előtt még egy kis kikapcsolódást akarok, akkor olvasok belőle valamennyit. Általános iskolában az egyik kedvenc könyvem a Mesterségem a halál volt, a másik pedig Orwelltől az 1984, mostanában pedig, amikre ráálltam, az a Harry Potter-sorozat és Darren Shan vámpír- és démonkönyvei, amik egyébként ifjúsági könyvek. Ezzel akkor szembesültem, amikor elmentem a könyvtárba kivenni, és mondták, hogy igen, megvan, de menjek át a gyermek részlegre.

– Van ezek mellett még valamilyen hobbid?
– Hobbi szinten a PhotoShop. És tényleg hobbi szinten, és kiemelném, hogy nem amatőr szinten, mert ahogy elnéztem mostanában az amatőröket, ők elég mélyen beleássák magukat, nekem pedig ahhoz nincs türelmem. Én csak saját magam szórakoztatására csinálom, és próbálgatom, hogy mi mire jó. Nem profi szint, de én elvagyok vele és tetszik. Nyár végén szeretnék csinálni egy olyan videót, ami a nyári motoros élmények összefoglalása. Ötletem már van rá, hogy hogyan nézzen ki, de még utána kell járnom, hogyan valósítható meg.

– Milyen álmaidat szeretnéd megvalósítani?
– Szeretném letenni a motoros jogsit, és nyilván akkor már venni egy motort is, mert az már akkor kellene hozzá. Jó lenne végre a saját lábamra állni, és nem szüleimmel lakni. Szeretnék egy olyan munkahelyet, ahol jól érzem magam és meg is tudok élni belőle. Az egyetemen jövő nyáron szerzem meg az MA-diplomám.