Factory Nemzetközi Halimpiai Játékok 2012

2012. augusztus 14.
A Factory Creative Studio idén is megrendezi ügyféltalálkozóját a szegedi halfesztiválon szeptember 1-jén.

Míg tavaly betyároké és menyecskéké, egy évvel korábban pedig Halléwood-i sztároké volt a főszerep, idén nem csupán a méltán híres szegedi halászlé, de a londoni olimipia előtt is tisztelgünk.

A Factory Nemzetközi Halimpiai Játékok 2012-n számos meglepetéssel várjuk kül- és belföldről érkező partnereinket – a bográcsban rotyogó finom ételek mellett a gyerekeknek különleges játszóteret építünk, hajózunk a Tiszán és természetesen díjazzuk a legsportosabb megjelenésű vendégeinket is, hogy ezekből csak néhányat említsünk.

A rendezvény fővédnöke a Factory Nemzetközi Halimpiai Bizottság elnöke, Fábián Zsolt.

Szeptember 1-jén a Partfürdőn Halimpia – már csak hányat is alszunk?

Kedvcsináló: a korábbi fesztiválokon íródott blogposztok itt olvashatók!

http://blog.netfactory.hu/category/halaszle-fesztival-2011/

http://blog.netfactory.hu/category/halaszle-fesztival-2010/

http://blog.netfactory.hu/category/halaszle-fesztival-2009/

http://blog.netfactory.hu/category/halaszle-fesztival-2008/

2012. augusztus 29.

A Factory Nemzetközi Halimpiai Játékok hivatalos blogja ez a blog:)

200! Várhatóan legalább ennyien leszünk idén a halfesztiválon, ahol a Factory Nemzetközi Halimpiai Játékokon látjuk vendégül ügyfeleinket, partnereinket, barátainkat, és persze önmagunkat.
Az irodaházban hetek óta lázasan folynak az előkészületek, erre az évre is hal(l)atlanul lenyűgöző és fantasztikus produkciókat, látványosságokat és meglepetéseket találtunk ki.

Kiss Ferenc art director és Kónya Miklós grafikus lyukat vágnak.

Udvari Kriszta kommunikációs és PR asszisztens zászlórudat próbál.

Valami csak lesz, még ha nincs is meg Feri svájci bicskája.

Kónya Miklós nem derít a feketével, és nem is terít, de majd úgyis minden kiderül

Idén debütál vendégkönyvünk is – reméljük, nagyon sok szép, kedves bejegyzést olvasgathatunk majd belőle vissza nyugdíjas korunkban is:)

Külön öröm, hogy vendégeink a Factory Creative Főzőstúdió növendékeinek ételeit kóstolhatják meg, de ne hagyjuk szó nélkül a bográcsos ételeket sem: ebben az évben a hagyományokhoz híven a halászlét Kéringer Évi anyukája, Gyöngyi főz. Fakanalat ragad Kónya Miklós grafikus és Barta Tamás produkciós vezető kollégánk, valamint üzletfejlesztési igazgatónk, Dankó Zoltán vega jedi is. Ő még Factory-bográcsszűz. A menüt még nem mondhatjuk meg, nehogy úgy járjunk, mint az egyszeri asszony, hogy nem az lett a vége, ahogyan az elején gondolta.Az biztos, hogy három bográcsban rotyog majd az étel, mindenki megelégedésére (a korábbi halfeszteken még soha nem volt panasz séfjeink műremekeire).

Aki egyébként szeretné idén is megvitatni a “Melyik a jobb halászlé, a bajai vagy a szegedi?” kérdést, annak már most üzenjük: a SZIN-re érkező Kiscsillag tagjai is kíváncsiak voltak erre, ezért amikor elindultak Pécsről, megálltak Baján hallét enni, majd beugrottak az egyik szegedi halászcsárdába is, és végül arra jutottak, hogy mindkettő nagyon finom. Szerintem ezt higgyük el Lovasi Bandiéknak, és ne párbajozzunk gerellyel a Halimpián a kérdés eldöntése érdekében:)

Megérkezett az italszállítmány, a ciderrel hölgyvendégeinknek és kolléganőinknek kedveskedünk.

De! Itt még nem tartunk, mert túl sokat nem akarunk előre elárulni – hol maradna akkor a meglepetés? Most még csak ott tartunk, hogy az udvarunkon és a tünde-ork szoba névre hallgató PR-szobában már HALáli a hangulat, gyakorlatilag lépni sem lehet a Halimpia előkészítésén dolgozó önkéntesektől (akik factorysok persze).El kell árulnom, amit amúgy is biztosan mindenki gyanít, hogy a halfeszt előkészületeiben – ami egyébként több hónapot vesz igénybe – a halfeszt előtti héten a legmagasabb a paraindex. Ilyenkor már mindenkit az ájulás környékez, mert annyira, de annyira szeretnénk, hogy minden jól sikerüljön! Állítólag a félelem és az ideg szinten tartja az adrenalint, aminek remélhetőleg van valami kapcsolódási pontja a megnövekedett kreativitással, és bár ezt brit kutatók nem jelentették még ki, de nekünk muszáj bíznunk benne, hogy így van, mert ha nem tennénk, akkor mi értelme lenne végigigzulni az egész hetet? Remélem, még mindenki tud követni. Na persze, ez is jellmező, hogy az izgulással együtt jár a felpörgés, meg az, hogy a bloglány-onlány össze-vissza beszél.

A hungarocelből lemorzsolódott galacsinocskákkal ilyen szép sárga halimpiai halacskákat lehet fogni:) Kónya Miklósnak sikerült!

A Factory halfesztes megjelenését minden évben támogatja Tóth Zsuzsa anyukája, Zsuzsa néni, aki mindig segítőkész, és rövid határidővel varrja meg, szegi be és igazítja ki a szükséges méterárut. Nagyon köszönjük neki, és ezúttal is küldünk érte sok-sok puszit és ölelést!

Korunk és a Halimpiai Játékok hősei: a festékek.

Meisner Miklós art dierctor és Kiss Typo Feri. Összevesztek vajon a betűtipuson, vagy a fotó kedvéért gondolkodó arcot vágnak?

Nem, a felirat nem SHAME:) És nem is SHINE.

Ebben az esztendőben különösen számítunk az U21-esekre, a gyerekválogatottat számos meglepetéssel és animációval várjuk. Legnagyobb örümünkre vendégeink visszajelzései alapján legalább két tucat U21-es halimpikon képviselteti magát a halimpián, ezért nagy erőkkel dolgozik az U21-es előkészítő csapatunk – Gora Gyöngy, Németh Flóra, Sallai Aranka és Lakatos Dia – hogy az U21-es halimpiai faluban ne csak mi érezzük jól magunkat, hanem a csöppségek is. És ami még jobb, hogy az elmúlt hónapokban bővült a Factor népes családja, és kollégáink, kolléganőink úgymond babatalálkozóra hozhatják a gyerekeket. Gyorsan felírom, hogy róluk külön csoportképet kell csinálni.

Halimpiai Catering-autók útvonala

Természetesen az idei Halimpiáról is születnek majd legendák, a londoni olimpia idején például szárnyra kapott az a hír, hogy az egyik ország válogatott sportolóit egy angolul nem beszélő, Londont nem is ismerő sofőr szállította az olimpiai faluba – vagyis csak szállította volna, mert nem talált oda. Ehelyett a csapat tagjai három órás városnézésen vehettek részt, bár eredetileg nem így tervezték. Hogy ebből mi az igaz, azt csak a szóban forgó sportolók meg a sofőr tudják. Nekünk is vannak legendáink, például, hogy néhány éve a koktélozással kísért hajózáson a vendégek már kettő épülő M43-as hidat láttak, vagy hogy akadt olyan kollégánk, aki kerékpárral 2 óra alatt jutott el a Tisza egyik partjáról a másikba, sőt, megtörtént az is, hogy a Factorynál tömegeltek a fotósok (sajtósok és turisták), annyira tetszettek nekik a tűzről pattant factorys menyecskék.

Az biztos, hogy az olimpia a sportvilág legnagyszerűbb, legfelemelőbb eseménye, és mi ehhez igyekszünk a magunk factorys módján méltőak lenni.

Búcsúzóul még jó tanács: autóval érkezők számítsanak arra, hogy parkolót találni időigényes és nehéz lesz a Partfürdő közelében. Gyerekeknek napszúrás, leégés ellen érdemes sapkát, naptejet hozni, és zárt cipőt, mert nem tudjuk, hogy az idén felszórt homokba mennyi ág, kavics, egyéb dolog van, ami belemehet a szandálba. Vendégeinket kérjük, hogy érkezés után a bejáratnál található Halimpiai Regisztrációs Pultnál jelentkezzenek – ígérjük, a doppingvizsgálat ezúttal elmarad:) Sportos öltözet nem elvárt, de díjazzuk. Érkezni időben érdemes – aki késik, az sok jó dologról lemarad:)

Mindenkinek nagyon jó szórakozást kíván a halimpiai blogger a Factory Nemzetközi Halimpiai Bizottság elnöke, Fábián Zsolt és titkára, Fábiánné Bíró Ildikó nevében is.

Gyorsabban, bátrabban, magasabbra!

Halimpiai üdvözlettel:
Nyemcsok Éva Eső, a Factory Halimpiai Futóválogatott tagja

2012. augusztus 31.

Ha már a Facebookon nosztalgiáztunk, tegyük ezt itt, a blogon is.

De előtte tekintsünk a mába, úgy döntöttem, hogy ezúttal nem a futóválogatott tagja leszek, hanem a blogválogatotté. Pillanatnyilag inkább jellemző.

Szóval a halfesztes factory-blog úgy kezdődött, hogy a Thealter színházi fesztiválét írtam, és Fábián Zsolt azt mondta, neki is kell. Hát jó. Halászlét nem nagyon tudok főzni (a passzírozós résznél talán a halpikkely pucolása borzaszt el jobban), de a klaviatúrát igen nagy sebességgel tudom füstöltetni a kezem alatt.

Így kezdődött.

Nagyon jó évek vannak mögöttünk. Szegény pötyi és társai.

Nézzük csak a régi fotókat!

Saci itt még pocakjában hordta Vencikét.

A Halléwood jegyében megrendezett halfeszt záróbulija. Az aranyszínű kalapból még nekem is van egy:)

Ú, itt még mindenki mennyire fiatal. És még minden hülyeségre rá tudtam venni őket:)

Help plíz. Ezt a képet tegnap néztem meg újra. Kinek a keze???

Kérem, aki felismeri a kezét, szóljon, mert napok óta emiatt nem  tudok aludni!

A majdnem teljes Balog-család. Józsika, idén nagyon fog hiányozni a főztöd, meg te is.

Csodálatos nyári nap volt.

Zúzós afterparty a piros úszóházon. Sajnos elbontották.

Betyárok és menyecskék.

A szövegíró- és mondó király: Botyánszki Tamás a megérdemelt díjjal.

Tetőfogán a hangulat.

Szenkovszky, korábban Ragoncza Ági meg a tetőfokára hágott hangulat.

"Tegyed csak el azt a kamerát, mert odarittyentek." Zsolt betyár és Zsuzsa menyecske.

A tavalyi halfeszt egyetlen nyugodt pillanata a PR-részleg számára. Udvari Kriszta és a blogger.

Kónya Miklós már tavaly megfőzte a Factoryt - gyakornokból junior lett:)

A világhírű Burg-féle halpostaláda. Tavaly debütált, egy évig a szekrényünk tetején őriztük. Idén is lesz!

Halnaptár nélkül nincs halfeszt!

Starbucks-os cigánylány (civilben F. Bíró Idlikó). A tavalyi halfeszt legjobb fotója - Husz Szabolcs szemét dícséri.

Blázy rejtőzködő üzemmódban.

Vízforralón játszik: DJ RUBEEEEEEEEN!

Apja, fia.

Bármilyen hajóba érdemes accountokat ültetni, mert az sosem süllyed el. Lakatos Dia és Pap Gizi a Tiszán.

Proud father. Jan Mashat a kislányával.

"Ma olyan betyáros hangulatban vagyok". Kertész Máté Zoltán betyár és Góré Dani betyár.

Ekkor kezdődött a factorys lányok karrierje. Tavaly néptáncban utaztunk. Azóta voltunk már Los Angeles Singers is.

Hát egyelőre ennyi, kedves vendégeink. Tessék még átfutni a meghívót, pontosan érdemes érkezni. Aztán csicsi, holnap hosszú, élményteli napunk lesz! Viszlát reggel!

Gyorsabban, magasabbra, bátrabban!

2012. szeptember 1.

Bevallhatjuk: lóg a nyelvünk. Fáradtak, de boldogok vagyunk, mert tudjuk, hogy a nap végére még fáradtabbak és még boldogabbak leszünk.

Egy csaknem kétszáz fős rendezvényt nem könnyű összerakni. De szeretjük a kihívásokat, és a kihívások is szeretnek bennünket.

A Factory éves legnagyobb ügyfél- és partnertalálkozója, ahová régi kollégáink is meghívást kapnak, nem jöhetne létre, ha az összes factorys kolléga nem tenné bele a maga részét.

Nem árulunk el kulisszatitkokat, ha elmondjuk, hogy több hónapos előkészítés áll a Halimpia mögött – és így volt ez az összes korábbi halfeszttel is.

A legizgalmasabb az udvarlós rész: kitalálni a tematikát. A Halimpia ötletgazdája Szenkovszky Ági, akinek innen is üzenjük, hogy fáj a szívünk, mert nincs itt (igazoltan van távol egy esküvőn), és nagyon sajnáljuk, hogy nem ül itt a partfürdőn egy bőrszékben szivarozva, mint keresztanya.

Puszilunk, Ági!

Szóval a téma.

Mindig jön egy csomó ötlet, és aztán mindig lesz egy, ami a legkedvesebb a szívünknek. Amikor meg van a gyerek neve, már csak a gyereket kell megcsinálni – így jellemezhető a brainstorming utáni időszak.

Nagy büszkeséggel tisztelgünk a londoni olimpiai és paralimpia előtt ezzel a rendezvénnyel (a magunk módján persze), annál is inkább, mert Sors Tamás tegnap megszerezte az első magyar paralimpiai  érmet. Talán ez még az egészséges olimpiai  aranyosok érménél is szebben csillog!

És persze nagyon büszkék vagyunk a magyar olimpiai csapat szereplésére is – 9-kén szerepelni a világranglistán az érmeket illetően nem semmi:)

De vissza a halfesztre!

Köztudott, hogy szívünk csücske a póló – tény, hogy a Factory mindig is híres volt fantasztikus pólóiról, amit mindig tehetséges grafikus kollégáink álmodtak meg, és halfesztidényen kívül is szívesen hordják a kollégák. Ez különböztet meg minket, és ez jelképezi az egy közösségbe való tartozást, abba a közösségbe, ami még mindig összetart, és amelyik még mindig képes egy kétszáz fős rendezvényt mozgatni, megálmodni, kitalálni, abba életet lehelni.

A másik kedvencem a halpostaláda. Burg Balázs munkája, tavaly szerepelt először. Vendégeink az éves, aktuális halfesztes képeslapon írhatnak üdvözletet otthon maradt szeretteiknek – ezzel jócskán éltek is tavaly:)

A másik kedvencem – és sorrendről persze nem lehet beszélni – a molinó. A mindenkori molinó. Mindig az, ami éppen fent van.

Mag a sürgölődés korán reggel sátron kívül és belül persze.

A másik kedvencem – igen, ez már a sokadik – a halnaptár. Mindig az aktuális:)

De nem csak a grafikus kollégáink dolgoznak, feladat jut mindenkinek. Listákat kell írni, be kell vásárolni, meghívót kell gyártani és küldeni a vendégeknek, kitalálni a halászlé mellett az ételeket. Na igen, ez is nagy kedvencem. Hogy ebben is vannak már hagyományaink. Egyrészt, hogy évek óta hagyományosan Kéringer Évi anyukája, Gyöngyi főzi a halászlét óriási kondérban. Az előkészítést már otthon, pénteken elkezdik, hogy szombaton egy óra körülre legyen egy nagy bogrács hallé. És kedvencem az is, hogy van főzőiskolánk, és a délelőtti finomságokat a Factory Creative FőzőStúdiósok készítik. És kedvencem az is, hogy minden évben főz egy-két kollégánk – idén Kónya Miklós és Barta Tamás áll az egyik bográcsnál, míg a húst nem evőknek Dankó Zoli Vegajedi keresi majd a kedvét.

És ott vannak azok a factorys lányok, fiúk, akik szeletelnek, pucolnak, pakolnak, építenek, bontanak, jeget és sátrat rendelnek, zöld hordót ásnak ki a két épület közötti roncstemetőből, akik az U21-eseknek készítenek igazi kalandparkot, és DJ. Ruben, aki már sokadik alkalommal zenél nekünk céges bulikon, és ott vannak azok a kollégák, akik mindent megoldanak és fejben tartanak és elintéznek. Még a jó időt is.

Szeretném, ha ez a nap arról szólna, amiről mindig is szokott. hogy – bár a factorysoknak lesz elég teendőjük – van elegendő időnk egymásra, rég nem látott barátokra, az ügyfeleinkre, akikkel együtt dolgozunk, és akik talán még soha nem is jártak Szegeden, és a partnereinkre, akikkel évek óta együttműködünk.

A Halimpia a barátság napja, az együttlété, a jó pillanatoké.

Gyorsabban, bátrabban, magasabbra!

HR-gyakornokunk, Sárkány Perbit Zsuzsi és barátja, Gábor a dekorációból is kivették a részüket.

És ott van a reggel. Amikor az ember legszívesebben pulóvert húzna, mert már szeptember eleje van és kicsit hűvös – de tudja úgyis, hogy tíz óra után már kánikula lesz, ami kitart késő délutánig. A partfürdőn az első feladat a kávégép beüzemelése, a factorysok egy egész kávégyárat tartanak el a mennyiségeket tekintve – de amint megisszuk az első pohárra a parton, készen állunk a munkára. Még kicsit álmosan, még kicsit rozsdásan, de a szorgos factorys hangyahadsereg egy óra alatt felépíti a halimpiai falut.

Előlerülnek a zászlók, fontos kellékei a parti létnek, felállítjuk a kisebb sátrakat, a regisztrációs pultot – hogy aztán vendégeink egy része a nap folyamán a hátsó bejáraton settenkedjen be. Persze, előbb-utóbb ők is megkapják a nekik járó ajándékot, hiszen egy halimpikonnak elismerés és ajándék is jár.

A regisztrációs pult már reggel fél 9-kor készen állt a vendégek fogadására, és a postaláda-hal is nagyon várt arra, hogy valaki végre megetesse.

Azok a kollégák, akik még emlékeznek arra, hogy milyen jó volt gyereknek lenni, az U21-es részleget építették: itt vártuk a legkisebb olimpikonokat. Lakatos Dia, Németh Flóra, Gora Gyöngy és Sallai Aranka dolgoztak napokon át a papírvár építésén-festésén, Lakatos Dia pedig animációval szórakoztatta a gyerekeket.

Az U21-es csapat kiegészült Farkas Anikóval, aki fél éven át volt gyakornokunk a Factory pénzügyi részlegén – és utána még egy kicsit ott tartottuk, mert nagyon nehezen váltunk meg tőle:) És igen, itt van még egy korábbi gyakornok, Kónya Miklós, aki nem csak enni, de főzni is szeret. Szívvel teszi!

Zádori-Fekete Levente mindig kész egy  jó fotóra. Igaz, ezzel nem fogunk díjat nyerni, de ez csakis a fotós érdemtelen éredeme:) Amíg mi Levivel a homokban tipródtunk, a hátunk mögött serényen dolgoztak a kollégák, hogy minden időre készen legyen.

Távolban egy Kiss Feri.

A Halimpiai Faluban elhelyeztük az útbaigazító táblát és a programot: hajókirándulás, borkóstoló, halimpiai nyitó- és záró rendezvény, mindez bőven belefért a napba. Ördögszekeres barátaink – akik már két éve halfeszt szomszédaink is egyben – ezúttal is kölcsönöztek a Factorynak karámot, ami nagyban segített abban, hogy a vendégek megtalálják a Halimpiai Falut.

Közben pedig már izzott a bográcsok alatt a tűz, itt éppen az erdélyi savanyúkáposztás csülkös kolbászos babgulyás készült, Kónya Miklós és Barta Tamás főzte. Bíztunk benne, hogy az utolsó falatig elfogy majd. A két jó kiállású csülköt szemlélve ez kétségtelen volt. És az illata… mmm. Ilyenkor bánom, hogy nincs még illatos blog.

Dekor, dekor, dekor. A Factorys lányoknak a szállítást intéző sofőr is besegített – innen köszönjük neki egész napos segítségét! Az idő haladt, a nap egyre magasabbra kúszott, és mi is haladtunk a magunk dolgával.

Aztán megérkezett az első U21-es, akirő kiderült, hogy királylány, és Sacival elhajózott – természetesen a kacsalábon forgó palota felé vették útjukat.

Na jó, azért az elején még bőven belefért egy kis vendégváró lazázás – két pénzügyes, egy account, meg jó barátjuk, az almás cider. A Halimpiai falu másik végén pedig készült a halászlé Kéringer Évi anyukája, Gyöngyi főzte nekünk idén is a nagy bográcsban.

Aztán sorra jöttek a vendégek. Kecse-Nagy Sanyi is mindig szeretett volna olimpikon lenni, hát most valóra vált az álma. Sanyi, a beígért plakátot várjuk a PR-szobába, köszönjük előre is:)

Pataki András a Kortárs Balettől büszkén kóstolta meg érmét.

És jöttek az U21-esek: KZ felesége, Anna Majával.

És érkeztek az ügyfelek, a barátok, bekukkantott Tóth Zsuzsa anyukája, Zsuzsa néni is. Ő már tiszteletbeli factorys, nagyon sokat segít nekünk, ha valamit varrni kell: molinót, zászlót, angyalszoknyát a lányoknak a karácsonyi show-műsorhoz. Fontos elmondani, hogy mindig szívesen segít, határidőre és pontosan dolgozik, nagyon kedves és türelmes velünk. Nagyon hálásak vagyunk, és megragadjuk, az alkalmat, hogy itt, nyilvánosan is megköszönjük neki a sok-sok éves munkáját. Köszönjük, Zsuzsa néni! Küldünk sok virtuális puszit is!

Beindult az U21 is. Öröm, hogy kollégáink, barátaink körében nagyon sok a kisgyerek – a Factoryban egyébként a tavalyi volt a baby boom éve. Volt kollégánk, Hajnal Edina is elfogadta a meghívásunkat, Lakatos Dia fogadta őket az U21-es szekcióban.

Aztán végre elérkezett a nyitóceremónia ideje. Factorysok és vendégek álltak sorfalat, hogy megnyithassuk a Halimpiát.

Hogyan máshogyan tettük volna, ha nem az olimpiai lánggal?  Amellyel természetesen a Factory két alapító-tulajdonosa, Fábián Zsolt és Fábiánné Bíró Ildikó futottak be a fanfár hívó szavára. Nem is akárhogyan: lassított felvételként próbálták megelőzni egymást a homokban, hogy minél előbb meggyújthassák a lángot. Jelentjük: a Halimpaiai Játékok elnöke és titkára végül a fair play jegyében együtt gyújtotta meg a lángot.

Fábián Zsolt, a Halimpiai Bizottság elnöke, és Bíró Idlikó, a Halimpiai Bizottság titkára a lánggal. Görögországból futottak idáig.

A titkár asszony jobban bírta, Ildikó pár hónapja már félmaratonon is bizonyított.

Amiről korábban alig tudtam valamit, de most már sokat tudok, olvassátok ti is: az olimpiai láng az olimpiai játékok szimbóluma, arra utal, hogy Prométeusz ellopta a tüzet Zeusztól. Prométeusz ennek ellenére nem tolvaj, hanem galaktikus hős.

A láng az ókori “olümpiai” játékok alatt is égett, az újkori olimpiák történetében először Amszterdamban lobbant fel újra 1928-ban.

A lángot a világjátékokra Görögörszágból hozzák minden negyedik esztendőben. Az olimpiai lánggal futni nagy dicsőség, a nyitó rendezvényen általában a rendező ország nagyra becsült sportolói futnak be a fáklyával az olimpiai stadionba. (Az idei londonin mindenki meglepetésére fiatal, tehetséges sportolók, reménybeli leendő olimpikonok futottak vele, ami szerintem nagyon szép gesztus volt).
Tetszik vagy nem, az olimpiai láng azóta érkezik Görögországból, amióta Berlin 1936-ban megrendezhette az olimpiát.

A fáklyát a játékok előtt több hónappal gyújtják meg az ókori játékok helyszínén, Olümpiában, a Héra istennő temploma és oltára közötti területen. A szertartást tizenegy nő – ők jelképezik Héra papnőit – végzi korhű jelmezekben, meghatározott koreográfia szerint. A fáklyát azonban nem gyufával, hanem egy fém parabolatükörrel gyújtják meg, amivel összegyűjtik a sugarait, majd a sugarakat egy pontba fókuszálják.

Ezt követően az első futó elindul a lánggal, amely az ötkarikás játékokat és a békességet hirdeti.

Az olimpiai láng a játékok ideje alatt végig ég, csak a záróünnepség napján alszik ki.

A Halimpiai láng története: Rita megvette a fáklyákat, Zsolt és Ildi pedig meggyújtották és befutottak vele.
Így ni. Ilyen egyszerű ez a Factorynál.

Persze, az olimpiát és a halimpiát sem lehet megnyitni beszéd nélkül. A Factory Nemzetközi Halimpiai Bizottság elnöke, Fábián Zsolt a fair playről beszélt a halimpiai sportolók, a szurkolók és a barátok, családtagok előtt. Ezekben a pillanatokban emlékeztünk az olimpiai és paralimpiai versenyzőkre is.

Nyitó ceremónia nincs show műsor nélkül. A Factory halmipiai válogatottjának hölgytagjai ezúttal is elkápráztatták a vendégsereget, sporttársaikat, és leginkább önmagukat. Fantasztikus táncukkal nem csak  a területen lévőket nyűgözték le, többen látni vélték, hogy a Tisza túlpartják az összes televíziós stáb errefelé zoomolt kamerájával.

A nyitóceremónia után igyekeztünk levegőt kapni – nem kalkuláltuk bele, hogy homokban kell táncolnunk.

Aztán folytattuk a Halimpiát.A vendégek már nagyon éhesek voltak, aki nem bírta ki ebédig, az a Factory főzőstúdiósainak vendégváró falatkáiból csipegethetett.

Factory-féle szíveslátás. Blázy nagyon jó házigazdának bizonyult.

Csendes percek a regisztrációs pultnál Széll Andival.

Egy hulahoppozó halimpikon:)

Főszerepben a kések. Factorys séfek: Kónya Miklós és Barta Tamás.

Na és a bográcsok. Ebben van a halászlé. Minden évben tisztelgünk előtte. Ősi népek úgy tisztelegtek az előtt, akit nagyon szerettek, hogy megették. Így tettünk mi is. Bár az ősi népek eme szokásában mostanra már nem is vagyok annyira biztos…:)

Ebben van az erdélyi káposztás-csülkös-kolbászos nagyon finom babgulyás.

Ez pedig a vega jedi-lecsó. Aminek van egy szupertitkos receptje. Ezt eddig csak én tudtam.

De hogyan készül a vega jedi lecsó?

Na jó.  Elárulom.

Vega Jedi Lecsó

elkészítése négy személyre

Menj ki a piacra.

Állj meg a Mars tér sarkánál, és csukd be a szemed. Elmédben meg kell, hogy jelenjen azoknak a kofáknak az arcképe, akik a legfinomabb hozzávalókat árulják.

Ha megjelenik, igazi jedi vagy, megkapod a Jedi Akadémia Kiváló séfje címet, ne is olvass tovább.

Ha nem jelenik meg, akkor induljatok el, tereld magad előtt Artu Detut. Ha füttyög, jó helyen jársz.
Vásárolj!

Hagyd, hogy a csomagot C-3PO (ejtsd: szí szripio) hozza, így legalább nem beszél, mert nem fog levegőt kapni. Puhány. Beszéd helyett csak liheg.

Amikor felszálltok a buszra, ne felejts el C-3PO-nak és Artu Detunak is jegyet venni. Sosem lehet tudni, mire harapnak a kalauzok.

Hazaértél. Ügyes vagy.

Mondd meg Yodának, hogy húzzon ki a konyhádból, mert te főzöl. A hagymaszeletelést hagyd Csubakkára, neki úgyis mindegy.

C-3PO-t küldd le a sarki Haszonlesőbe, hozzon őrölt paprikát, ha már Szekeres Marcsitól elfelejtett rendelni. Ne szidd le, megsértődik és csak idegesíteni fog.

Amikor az okoskodó robotot elpateroltad, a paradicsomot és a paprikát most meg, szedd ki a csumáját. Dobáld fel egyenként és lézerkardoddal vágd megfelelő méretűre.

Vigyázz, hogy az őrölt paprikát ne égesd oda, mert keserű lesz.

Ha ügyes voltál, Yoda is enni fog belőle, bár ő inkább a zöld nyálkás cuccokat szereti.

Ha nem voltál ügyes, kérd el a receptet Dankó Zolitól.

Ui.: Ha apádnak főzöd, tegyél bele csípős őrölt paprikát és turmixold le, hogy a sisakja résein át szívószállal el tudja fogyasztani.

Az ebéd kellemes hangulatban telt a hatalmas fák árnyéka alatt. Kémeink jelentése szerint senki, ismétlem, senki nem maradt éhen, annak ellenére, hogy minden bogrács kiürült. A halfesztivál zsűrije, amelynek tagjai minden esztendőben ellátogatnak hozzánk, úgy vélték, a halászlé finom. Gondolom, ebben a többiek is egyet értettek. Én sajnos az izgalomtól egész nap nem tudtam enni, de elhiszem, hogy jó lett. A dj-szekció ebéd után már egy kis hajózásra invitáló technoval (bocs, ha tévedtem a stílust illetően) vette rá a vendégsereget, hogy lassan ideje átkelni a túlpaltra, és felszállni a hajóra, és részt venni a borkóstoláson.

DJ Ruben és DJ Greskoner. Előttem az utódom.

Felszedelőzködtünk, de előtte még hivatalosan is bezártuk a halimpiai játékokat. A legmesszebbről érkezett vendég díját Jenn Garrison kapta (USA, Los Angeles). A legsportosabb öltözetű vendég Manga Ákos lett, aki idén is csodálatos tortával ajándékozta meg a Factoryt. A Mangatortát meg is mutatjuk, aki nem evett belőle, igazán sajnálhatja:)A legjobb halimpiai séf címet megosztva adta ki a zsűri: Kéringer Évi anyukája, Gyöngyi valamint a Kónya Miklós-Barta Tamás séfpáros kapta megosztva az első helyet.

A Belvárosi Hídon nehezen verekedtük át magunkat, a jobb oldalon haladtunk, amit egyéb napokon csak kerékpárosok használhattak. De hát ez egy másmilyen nap, ilyenkor hatalmas tömeg hullámzik a két part között, ilyenkor a gyalogosoknak a szabálytalanság elnézhető. Végül megérkeztünk a hajóhoz, ami most csak ránk várt. Másfél órás hajókázás következett, a borkóstolást Zsurka Péter tartotta.

Akiknek elég volt már a borból és alkoholból, inkább a fedélzeten üldögélve nézték a tájat. A szőke Tisza most zöld színben pompázott, a fák méltóságteljesen állnak a parton. Ilyenkor el sem lehet hinni, hogy ez a folyó tud haragos is lenni, annyira, hogy képes egy egész várost elpusztítani.

És sajnos itt a vége.

Mert egyszer minden factorys halfeszt véget ér.

A sátrat le kell bontani, a hajóról le kell szállni. A halimpiai lángot el kell oltani.

De maradnak az érmek emlékként meg a halnaptár, és egy nagyon jó nap a Tisza partján, az árnyas fák alatt.

Jövőre veletek, ugyan itt – de addig is gyorsabban, bátrabban és magasabbra!

Hal(l)atlan örömmel és barátsággal ölellek mindannyiótokat:
Nyemcsok Éva Eső halimpiai blogger

Megosztás:
  • Facebook
  • Twitter
  • Google Bookmarks

1 Response to “Factory Nemzetközi Halimpiai Játékok 2012”


  • Készülök… még nem tudom, mely versenyszámban indulok, de mindenesetre szeretnék ott LÁBATLANKODNI kicsit a ti partszakaszotokon… bekerülni akár a fősodorba… vagy csak úszni kicsit az árral…

Leave a Reply